Tudom, tudom. Miután megérkeztem ide, sokáig egy-egy nap történéseit írtam le egy bejegyzésben. Eljutottunk oda, hogy egy hónapot kell összefoglalnom... De hát így van ez, ha az ember lánya olyan iszonyúan elfoglalt, mint én... :D
Ha továbbra is ilyen tempóban halad a blog, már csak két bejegyzés várható... de nem, azért igyekszem szorgalmasabb kislány lenni. :)
Mostanra végre kimondhatom hogy meggyógyultam, és nem köhögök. Amíg még a betegség elején voltam, el kellett mennem a patikába venni valamit ami elmulasztja a köhögést. Ekkor történt az ittlétem óta először, hogy nem bírtam magam rendesen kifejezni franciául. Nem gondoltam volna, hogy még előfordulhat ilyen, bár sejtem mi váltotta ki: a patikus olyan furcsán, mustrálva nézett, hogy azt hiszem ez blokkolt. :D Azóta igyekszem teljesen egészséges maradni, nehogy újra találkoznom kelljen vele... :D
Február végén volt egy egyhetes szünet. Sok erasmusos elment utazgatni erre-arra, én itthon gyógyulgattam, könyvtáraztam Szandival. Egyébként rossz idő volt, hideg és esős, szóval nem is vágytam sehova. Szandival lecsekkoltunk egy albérletet egy másik magyar lánynak, aki időközben megérkezett. Most már 7-en vagyunk. :)
Mi is volt még? Ja igen: csatlakoztam a katedrális kórusába. Voltam egy próbán, és utána már énekeltem is velük a vasárnapi misén. Jó, mi? :) Lesz egy koncert is májusban, azon még pont részt tudok venni. :) Egyébként minden harmadik vasárnap szolgálunk a misén. Cristina pont ott volt amikor először vettem részt a dologban, és állítja, hogy gyönyörűen szólt az egész. :) Közben találkoztunk egy spanyol sráccal aki szintén oda jár misére, sőt, énekelni is szeret, úgyhogy ő is csatlakozik majd.
Egyik nap, amikor úgy tűnt már tavasz van (persze ezt jobb nem elhinni az időnek) Ágival elmentünk sétálni a mellé a gyönyörű tó mellé, ami itt van egy köpésre tőlünk. Eddig azért nem vettem észre, mert a fák ügyesen eltakarják. De többé nem tud előlem elbújni. :) Aznap délután Jonassal elmentünk bicajozni egy kicsit, olyan szép idő volt, hogy ki kellett használni. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is választottam ezt a várost: mert olyan zöld! Pedig még elő se bújtak a levelek. Két tó is van, plusz a Maine folyó, sok-sok szép régi de restaurált műemlék, épület, szóval illik rá a kedvenc szavam: hangulatos. :)
A Saint Nicolas park mellett Jonassal találtunk egy macska-menedék otthont. Egy önkéntes macskamentő társaság létrehozott ott egy kis búvóhelyet a gazdátlan cicáknak. Naponta kimennek hozzájuk, etetik őket, kicsit törődnek velünk, még orvosi ellátást is kapnak ha kell. Persze lehet örökbe fogadni: ahogy meglátta a csávó hogy nézzük őket, rögtön lecsapott ránk és elmesélte hogy is megy a dolog. Szerintem nagyon jó amit csinálnak, nem tudom, hogy otthon is van-e hasonló kezdeményezés, de ha nincs, be lehetne vezetni.
Julien, az egyik francia srác a koliban teljesen oda van a Tokajiért, amióta az egyik borászati órán megkóstolta. Ha valaki jön majd engem meglátogatni, legyen szíves hozzon magával 2-3 üveggel, mert a srác megvenné. Itt Franciaországban nehéz hozzájutni, kevés helyen árulják, és nincs is nagy választék. Ugyanezzel a sráccal egyik nap beszélgettünk ebéd közben a franciákról úgy általában. Azt mondta, hogy jellemző rájuk, hogy félnek a kudarctól. Ez pl. az órákon is megmutatkozik, ahol inaktívnak tűnnek, pedig csak arról van szó, hogy nem szólnak hozzá ha nem biztosak a dolgukban, mert nem akarnak beégni. Jó szöveg. :D Egyébként tényleg nagyon passzívak. Nem lennék itt szívesen tanár: Julien azt állítja, hogy már általánosban is ez a helyzet. A tanár bejön, leadja az anyagot, úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kontakt legyen a diákokkal. Furcsa nekem ez a távolságtartás.
Március elején rühesség veszély ütötte fel a fejét a koleszban, legalábbis erről tájékoztatott egy kifüggesztett üzenet. Azóta mindenki retteg, és nagyon odafigyel, hogy ne érjen hozzá a másikhoz. Elvileg már megszűnt a probléma, szóval ha minden igaz megúsztam a dolgot...
Az utóbbi napokban megismerkedtem két újabb magyar lánnyal, Zsókával és Dorkával, meg egy sráccal, Robival. Március 15-én összeültünk vacsiidőben kicsit beszélgetni, aztán néhány pohár bor után a szózatot is elénekeltük. :D Jó kis nap volt az is.
Ma a csajokkal meg elmentünk a városba bankügyet intézni, aztán egy kicsit shoppingoltunk. A bankok itt Franciaországban is elég aljasak és szemetek. Amikor megnyitottam a számlát, az ügyintéző nőci mézes-mázasan körbeédesgetett, részletesen tájékoztatott a tudnivalókról, csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy ha mínuszba megyek valamiért, a bank levon 4,50 eurót... Ami meg is történt. :( Ráadásul az egyik újonnan jött magyar csaj megnyitotta a számláját, ugyanolyat amilyet mi is, és olyan biztosítást kapott mellé, amihez jár 30 euró ajándékba. És tényleg ingyen, nem kell később visszafizetni. Szandi is ott volt, amikor Dorka megnyitotta ezt a számlát, meglepődött, mondta az ügyintézőnek, hogy ő nem tudott erről, és neki is megcsinálták a szerződést. Amikor Zsókával utólag elmentünk és érdeklődtünk a dologról, az ügyintéző (egy másik) azt mondta, ez csak olyanoknak jár, akik 5 hónapnál tovább maradnak Franciaországban. Viszont Dorkára ez nem igaz... Szóval elég ködös az ügy, mindenesetre Zsókával nem adjuk fel. Csóró magyar egyetemisták vagyunk, szükségünk van arra a 30 euróra, és már azt is tudjuk, milyen ruhákra fogjuk elkölteni! Velünk nem lehet szórakozni! :D
Közben újabb izgalmas francia stílus- és kifejezésfejlesztő órákon vettem részt. Ez az az óra ahol elsőéves egyetemistákkal vagyunk (én és három lengyel csaj), és rendszeresen magasan az átlag fölött teljesítünk. De nem azért, mert olyan jók lennénk... szegény franciák nem csak hogy a saját nyelvtanukhoz nem értenek (nem tudják mi a különbség a gérondif és a participe présent között, több alany esetében is egyesszámban írják az igét...stb.), de még egy kicsit igényesebb értelmes mondatot se tudnak hibátlanul leírni vagy kimondani. Ha szóbeli megnyilatkozásról van szó, nyekegnek össze-vissza, nem bírják kikerülni a szlenges kifejezéseket, egyszerűen tragédia. Írásban iszonyú, egészen hihetetlen nyelvtani és stilisztikai hibákat ejtenek. Ha meg nyelvtanilag korrekt a dolog, akkor általában értelmetlen a mondat. A lengyel lányokkal mindig jókat szórakozunk rajtuk. :D Hadd mondjak egy példát a franciául tudóknak: a tanárnő a beadott házikból emelt ki néhány gyöngyszemet, amit a csoporttal közösen javítottunk ki. Íme az egyik legszebb mondat: "L'intériorité évoque l'aspect paysage état d'âme." A tanárnő a következőket mondta erre: "Próbáltam rájönni, hogy mi lehet a mondat értelme, de nem sikerült." Szóval nem könnyű a francia nyelv, ez tény, de hát mégis csak az anyanyelvük... És mindezeken kívül még lusták és pofátlanok is. Mindenkinek kell előadást tartania, és rendszeresen megcsinálják azt, hogy wikipédiából kimásolnak egész cikkeket és felolvassák.... Ez tényleg színvonalon aluli. Ráadásul hülyének nézik a tanárt. Szegényt néha sajnálom. Olyan elveszett és elkeseredett arca van időnként. Sose tanítanék franciát a franciáknak...
Mit is mondhatnék még? :) Kiderült, hogy a LIDL itt is mindig olcsó, szóval ezentúl oda járok majd bevásárolni. Ja igen: úgy néz ki, kapok támogatást a koleszra (2 hónap kellett, hogy a dossziémat feldolgozzák...): ez azt jelenti, hogy lesz pénzem többet utazgatni! :)
Apropó utazás: Ágival, Szandival és Robival holnap elmegyünk Saumur-be és a Fontevraud-i apátsághoz. Elvileg szép időnk lesz, szóval nagyon várom már! :)
De nem csak emiatt lesz nagy nap a holnapi: most lesz 65 napja hogy itt vagyok, és még pontosan 65 nap van hátra...elérkeztünk tehát a fordulóponthoz! :) Persze nem azért számolom így a napokat, mert annyira rosszul érezném magam itt... csak hát... megvan rá az okom, na! :) Meg amúgy is, sosem árt tudni, hogy állok az idővel. :)
Egyébként a héten nem volt aerobic, és közben rá is jöttem, hogy nem elég megerőltető nekem. Valami izzasztóbbat szeretnék, így kitaláltam, hogy átmegyek stepre. Meg is kérdezte nekem az egyik francia csaj, hogy megoldható-e, hisz ugyanannyiba kerül mindkettő. A tanár szerint viszont nem lehet, csak ha újra fizetek... Erre a kedves francia barátnőm (Camille) volt olyan jófej és felajánlotta, hogy meghamisítja a kártyámat, és simán átírja az aerobicot stepre. Mondtam hát jó, legyen. :D Azt állítja, nem ma kezdte a szakmát, szóval teljes mértékben ráhagytam a dolgot. :D
Még valami: jövő héten részt veszek egy énekversenyen: keresik az egyetem legszebb hangját. Gondoltam, kipróbálom magam itt is. :) Baj nem lehet belőle. Még toborzom az új barátaimat a közönségbe. :p
Na, hát talán ennyi a lényeg.
Sok puszit küldök Nektek és a hegedűmnek! <3 :))
