Esős napok

Üdv!
Ideje beszereznem egy ernyőt, mert itt szinte minden nap esik... A legutóbbi képeim becsapósak,nem ragyog olyan gyakran a nap... De hideg tényleg nincs. Csak nedvesség. Nem is normális eső esik, hanem valami sűrű pára...nem is tudom, de tegnap eléggé lehangolt az idő, és nem csak engem. Mindenki, akivel találkoztam, olyan bágyatag volt. Viszont a madarak állandóan csicseregnek, ez valamit azért javít a helyzeten. :)
Tegnap reggel és délután volt egy-egy irodalom órám. Nem rosszak, a tanárnő követhetően, szépen beszél, és még érdekesen is tartja az órát. Az egyiken egész félévben csak egy könyvet fogunk venni, Albert Cohen-től a "Belle du seigneur"-t. Nagyon boldog voltam amikor megtudtam, hogy csak ennyi a kötelező. Aztán megláttam egy példányt valakinél: 845. oldal... Szóval lassan ideje elkezdeni... :p
Az esti órám után rögtön elmentem egy kicsit edzeni, Cristinával megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Kb. egy órát voltunk, aztán hazajöttem lezuhanyozni, és 9-re átmentem a Belle Beille-be, mert Katerina tea partyt rendezett a szobájában. :) Igazi csajos este volt, vééégre lehetett pletykálni!... :D Ez a befejezés teljesen ellentétben állt az egész napos rosszkedvvel. :) Kezdjük egymást jobban megismerni, talán igazi barátokat is találok itt. :) A csajok felfedezték a youtube csatornámat, és egész este azt hallgattuk... :D Olyan aranyosak. Szeretnének rendezni egy karaoke party-t hogy énekelhessek nekik élőben. :) Jól esik, hogy ennyire tetszik nekik a hangom. Amúgy azt hallottuk, hogy az előző félév erasmusosai nem voltak ennyire aktívak, nem vegyültek ennyire egymással, mint mi. Igaz is, hogy mindenki nagyon nyitott, keresi a másik társaságát, és nem csak a saját nemzetiségéhez tartozóval lóg. Ewelinával, az egyik lengyel lánnyal azt beszéltük, hogy itt minden este történik valami. Ő is úgy volt otthon mint én, persze eljárt a barátaival ide-oda, de nem ilyen gyakran... itt viszont nincs megállás! :D
Most pedig összedobok valami kaját a napokkal ezelőtt vásárolt gombából, mert ahogy Katerina mondta, "they are dying in my fridge". :D

Zajlik az élet

Voila! Bonsoir!
Este van, fáradtság van.... itt sosincs megállás: minden nap annyi program, annyi tennivaló akad, hogy aztán ilyenkorra teljesen lemerülök. Persze jó értelemben. :) Tegnap a görögöknél közös főzőcskézés volt. Ők a Belle Beille nevű koliban laknak, ami kb. 2 perc sétára van az enyémtől. Általában ők a társasági élet fő mozgatórugói. Mindig kitalálnak valamit...Szóval ott voltunk fél 4-ig, aztán átjöttünk ide a Lakanalba, (ahol én is lakom), és bekapcsolódtunk a szokásos vasárnapi társasozásba. Jungle Speed ment kifulladásig. :) Aztán feljöttem a szobámba, skypeoltam végre Krisztivel is :p, majd éjfél körül lefeküdtem. Ma reggel el kellett szaladnom a boltba reggeliért, mert tegnap elfelejtettem erről gondoskodni. Még hozzá kell szoknom az önálló élethez... :) Aztán 11-kor elindultunk Haochieh-vel, Katerinával és Ewelinával a központba nézelődni, turistáskodni. :) Nagyon szép idő volt, csak a mi tiszteletünkre! Ahogy visszaértünk, rögtön beborult az ég. Együtt ettünk az egyetemi étteremben, aztán elköszöntünk egymástól, visszajöttem a szobámba, hogy egy kicsit pihenjek. 6-kor Ewelinánál teáztunk, aztán elmentünk közösen aerobicozni. Rengeteg lelkes résztvevő volt, szinte megtöltöttünk egy egész tornatermet. Nagyon jól éreztük magunkat, szóval eldöntöttük, hogy rendszeresen járunk majd. Még Katerina is, aki pedig saját bevallása szerint utál mozogni. :) Aztán hazajöttem, letusoltam, és mentem is vissza a Belle Beille-be, mert az osztrák Katharinának ma volt a szülinapja, és őt ünnepeltük. Mielőtt elváltunk, páran lányok megbeszéltük, hogy holnap együtt kölcsönzünk bicajt. Alig várom, hogy végre azon száguldozhassak! Akkor aztán tényleg teljesen otthon fogom magam itt érezni... :)
Egyébként biztos sokan feltettétek a kérdést: és mikor vagyok egyetemen?? :p Nos, azért fogok tanulni is, nem kell aggódni... Kedden, szerdán, és csütörtökön lesznek óráim, összesen négy. Az órákon legalább franciául lehet majd kommunikálni... kicsit már elegem van az angolból meg a franglais-ból. Szinte romlik tőle a franciám... De ma sikerült rávennem néhány embert, hogy ugyan gyakoroljuk már a franciát, ha már Franciaországban tanulunk.... :)
Na megyek aludni, jó éjt mindenkinek!
Bisous!

Sunday morning, rain is fallin'...

Most egy kicsit szomorúan indult a reggel. Felkeltem fél tízkor, és kinéztem a fél 11-es buszt, hogy elmenjek a katedrálishoz. Esős, szürke idő van, kiszaladtam a megállóba esernyő nélkül, és kiderült, hogy csak 11-kor jön a legközelebbi járat…. Így nem tudtam bemenni.  Ha olyan szép tavaszias idő lett volna mint tegnap, akkor elsétálhattam volna a központig, de így, ernyő nélkül… pedig hideg nincs, tegnap óta a vékony bőrkabátomban mászkálok.

A rosszul induló reggelhez az is hozzájárult, hogy éjjel nem sokat aludtam. Hála a fölöttem lakó spanyol lánynak, aki visítozva skype-olt 2-ig, és a kedves francia kolesztársaimnak, akik éjfélig itt ordítoztak az ajtóm előtt, aztán elmentek egy buliba, majd fél négykor visszajöttek ismét itt ordítozni. Nagyon ideges lettem amikor rájuk ébredtem hajnalban, majdnem kimentem helyrerakni őket. (Enci, Te tudod, hogy megy ez… :D). De aztán végül győzött a türelmes énem, és inkább felkeltem enni egy szelet csokit, mert majd éhen haltam… :p A leghangosabb egyébként mindig Maryne. Elég volt egyszer leírnom, hogy mennyire bírom, máris kikészített. Úgy visongat meg hahotázik mint egy debil. De ezt leszámítva tüneményes. J Lehet, hogy most, amikor délelőtti másnapos szunyáját végzi, oda kéne mennem az ajtaja elé egy kicsit őrjöngeni, csak hogy megtapasztalja milyen érzés. J

Hát az eső miatt lehet, hogy végül nem megyünk be délután várost nézni a lányokkal, viszont talán majd társasozunk vagy biliárdozunk helyette.

Szép vasárnapot mindenkinek!

A 2. hétvégém Angers-ban

Tegnap megint voltunk falat mászni Cristinával, és örömmel vettem észre, hogy egyre jobban megy a dolog. :) Megtanultunk zuhanni is. Nagyon király érzés! :D Persze ott van a biztonsági kötél, ami megfog, szóval no para. De valami eszméletlen jó ez a sport! :) Aztán este elmentünk a központba egy Le Soft nevű helyre. Elvileg ez volt a "hivatalos" erasmusos ismerkedős est, de már úgy mentem oda, hogy sokakat ismertem. Nagyon baráti volt a légkör és jól esett, hogy mindig volt kivel beszélgetnem, és mindenki nyitottan és kedvesen állt hozzá a másikhoz. Fél 1-ig maradtam, aztán a társaság felével elindultunk vissza a koleszhoz az utolsó busszal. Szép hóesésben mentünk haza, és csodák csodájára nem állt le a tömegközlekedés! :) 3-ra kerültem ágyba, ma pedig fél 10-kor keltem. Reggel Katerina hívott, hogy menjek vele és néhány másik erasmusossal a városközpontba nézelődni, de nem volt hozzá energiám, plusz mosnom és főznöm is kellett. Csináltam paprikás csirkét rizzsel, és a franciáknak tetszett az illata, így megkínáltam őket. Nagyon elégedetten ették, szóval büszke voltam magamra. :) Közben facebookon azt terveztük Haochieh-vel és két lengyel lánnyal, hogy délután elmegyünk a várhoz, de inkább elhalasztottuk a dolgot holnapra. Így ma el tudtam menni Cristinával és Jonassal, a lett sráccal Dechatlonba. Mivel hogy ilyen sportos életet fogunk élni itt Angers-ban, be kellett szereznünk egy-két cuccot. :) Aztán mindhárman fáradtan értünk vissza. Nekem egy kicsit a fejem is megfájdult. Ettem vacsira maradék csirkét, és Maryne is azt vacsorázta, igazi sikerélmény, hogy ennyire ízlett neki. :p Közben fiúügyekről beszélgettünk. Nagyon bírom ezt a csajt, a franciák közül ő a legközvetlenebb. Holnap 11-re átmegyek a katedrálisba meghallgatni egy misét. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet az egész franciául, egy ilyen impozáns helyen. :p
Jó éjt, kedves otthoniak! :)

január 25. péntek

Hello again! Minden jól halad eddig: az órarendem még nem végleges, de alakul; egyre több kedves ismerősöm van, és már mondhatom, hogy barátokat is szereztem. :) Egy pici honvágy ugyan felütötte a fejét, de nem szomorkodok! Tegnapelőtt este volt egy spontán erasmusos buli a belvárosban, egy nagyon jó kis bárba mentünk vagy 30-an. Mindenki barátságos, nyitott, érdeklődő. És elsőre mindig azt hiszik, hogy ír vagyok.... :p Elkezdtem végre sportolni is: falmászásra iratkoztam be a román lánnyal, Cristinával. Nagyon jó volt az első alkalom! Ma megyünk újra, és egyébként kiderült, hogy ingyen használhatjuk az edzőgépeket, szóval rendszeresen járunk majd gyúrni is. :) Ma délelőtt Ágival elmentünk egy nagyobb szupermarketbe hétvégi bevásárlásra. Holnap vagy holnapután mutatok a franciáknak egy jó kis magyaros gombapörköltet. Bár szerintem a pirospaprika amit itt vettem a közelébe se ér az otthoninak, de azért egy próbát megér. :)  Aztán páran bemegyünk majd nézelődni a városközpontba, az elsődleges úticél a vár. Remélem jó időnk lesz! Ma este egyébként megint lesz egy buli, és megint megyek, mert nem szeretnék kimaradni semmiből. :) Hamarosan kölcsönzök bicajt is, és ha jön a jó idő, bejárjuk majd a környéket és a Loire egy részét. Állítólag gyönyörű bicikliutak vannak.
Hiányzik a hegedűm... :( És egy picit azért Ti is... :)

Ügyintézés, rohangálás, barátkozás

Sziasztok!

Jó sok mesélni valóm van. :)

Tegnap reggel Christina-val és Haochieh-vel 10-kor volt randevúnk a földszinten: a városközpontba készültünk bankszámlát nyitni és sim kártyát venni. Christina viszont nem jött, és a tajvani lánnyal hiába vártuk fél órán át. Végül hagytunk egy üzenetet az ajtaján Haochieh számával. Elindultunk tehát ketten, de még a buszmegállóban találkoztunk egy csapat göröggel, akik szintén azért mentek a központba, amiért mi. Együtt folytattuk tehát utunkat. :) A buszról jól lehetett gyönyörködni a városban a nagy, TISZTA ablakokon át... nem ehhez vagyok szokva. :) Ki is néztem magamnak egy hangulatos templomot nem messze a folyótól. Apropó folyó: kiderült, hogy nem a Loire folyik keresztül a városon, hanem egy mellékága, a Maine. Nekem ez újdonság volt. A görögök tudták hogy hol kell leszállnunk, mert már jártak arra, szóval ők vezettek. Amikor odaértünk a bankhoz, kiderült, hogy hétfőnként nincs nyitva... (És amúgy délben meg egy órás ebédszünet van....és itt megemlíteném azt is, hogy a szórakozóhelyek pedig éjjel 2-kor bezárnak... Milyen hely ez??) Sopánkodtunk egy sort, aztán áttértünk a következő napirendi pontra, ami a sim kártya vásárlása volt. Elmentünk a Free nevezetű helyre, ahol kiderült, hogy francia bankszámla nélkül nem igényelhetünk kártyát. Csodás. Nagyon örültünk. Ezek után néhányan visszamentek a koleszba, és hárman maradtunk: egy görög lány (Katerina), Haochieh és én. Elmentünk ebédelni egy étterembe, és nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Tényleg jól éreztem magam velük. :) Haochieh-nek nagyon aranyos elszólásai vannak a tajvani akcentusa miatt. Például: festi a haját, és azt akarta megkérdezni, hogy az egyik helyen amit látott, vajon drága-e a hajfestés. Ehelyett ezt mondta: Is it expensive to die here? Közöltük vele, hogy igazából meghalni ingyen is lehet. De nem érdemes. Főleg nem itt és most. :D Kaja után bementünk egy ruhaüzletbe meleg harisnyát nézni nekem, de sajnos nem találtunk jó áron. Láttam soooook szép dolgot, de szerencsére Katerina megakadályozott abban, hogy szórjam a pénzt. Ki is neveztem aznapra a shopping guardian-emnek. :) Eztuán egy Tesco szerű szupermarket következett, ahol vettünk kaját, majd visszamentünk a koleszokba - mert hogy kettő van: én a Lakanalban lakom, ők meg a Belle Beille-ben. Mindkettőben vannak erasmusosok, de a Belle Beille-ben azért többen laknak. Mikor hazaértem, épp akkor jött meg Christina is: nagyon ki volt akadva szegény. Elmesélte, hogy szörnyű napja volt, semmi nem jött neki össze, és megmagyarázta miért nem tudott reggel velünk jönni. Szegénynek elég nehezen indulnak itt be a dolgok. De nem baj, mert a héten megyünk falat mászni, és az zsír lesz! :) Tegnap ezeken kívül más nem nagyon történt. 

Ma reggel fél 9-kor keltem. A takarítónő pont akkor hozta rendbe a konyhát, amikor kinn reggeliztem, és gondosan körbesöpört. Ugye ennek a babonának csak Magyarországon van ereje? :p Anyway, szerencsére nem vagyok babonás. :) Az egyetemre 10-re kellett átmennem 20. századi francia irodalom órára. Miután felvettem a cipőmet, gondoltam kipróbálom az előző nap nagy nehezen beszerzett csodálatos bőrápoló cipőkrémemet. Ám egyszer csak mire leszek figyelmes? (Amire a boltban nem): Kék színű. Kék. Kék cipőre. A csizmám pedig fekete. Ügyesen és megfontoltan választottam, ugye? :) 

Ami az irodalom órát illeti: érdekes volt, de rájöttem, hogy nem nekem való.... nem igazán passzol az otthoni 20. századi irodalom órához, így egy másikat kell majd választanom. Még jó, hogy van 3 hetem összeállítani az órarendemet. :)

  11:10-kor Katerinával találkoztam a buszmegállóban, mert tegnap vele és a tajvani lánnyal eldöntöttük, hogy ma tényleg elintézzük a központban amit kell. De most meg Haochieh nem volt a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen, így hát ketten indultunk el. És ismét nagyon jól szórakoztunk ügyintézés közben. Plusz ma még sikerrel is jártunk. :) Meglett a bankszámla és a kártya, és mindenhol mindenki nagyon kedves volt velünk. Érdeklődtek, hogy honnan jöttünk, mit tanulunk. És őszintén mosolyogtak miközben végezték a munkájukat: ilyet is ritkán látni Magyarországon... A hivatalos tennivalók közben Katerina mutatott egy nagyon jó kézműves csokiboltot, és vettünk egy karamellás csokitömböt: hát azt az ízt sose felejtem el... mennyei volt! 

Fél 2 körül végeztünk, 2-re már vissza is értünk. Úgy terveztük, hogy az egyetemi étteremben eszünk, ami fél 2-kor (!) bezárt. Hát mi erre valahogy nem számítottunk. Görögországban és Magyarországon is ilyenkor még bőven ebédidő van... Szóval más megoldást kellett találni. Katerinának volt még saját kajája, így ő hazament, én pedig bementem a legközelebbi szupermarketbe, hogy szerezzek valamit. Úgy gondoltam, főzök egyet gyorsan. Sikerült is, de csak fél 5-re lettem vele kész. Kérdezték a franciák, hogy Magyarországon ilyen későn szokás-e ebédelni... mondtam nekik hogy nem, csak most elbénáztam az időt... :) Fix, az egyik srác megjegyezte, hogy jófej vagyok, mert vegyülök velük és keresem a társaságukat. Azt mondta, hogy a legtöbb erasmusos klikkesedik és kerüli a franciákat. Úgy tűnik, sikerült megszerettetnem magam. :) Arra is megkért, hogy majd főzzek neki valami magyar specialitást. Ebéd után Jonas, egy lett srác megkínált finom lett teával. Utána ejtőztem egy kicsit a szobámban, beszéltem néhány szerettemmel, majd lementem a földszinti közösségi terembe, ahol Jonassal + egy osztrák és egy görög lánnyal biliárdoztunk. Hát ennyi. :) 

Napi észrevételek: itt minden épület, sőt, a járdák, kövek is mohásak és mondhatni poshadtak a sok esőtől... olyan, mintha a város évekig víz alatt feküdt volna... nem mondanám ezt csúnyának, mindenesetre érdekes hatása van. :) Az is kiderült, hogy a franciák és az osztrákok is először balról adnak puszit köszönéskor.

Összegzésként elmondhatom, hogy ma is jó napom volt. :) 

Jó éjt!!

Az első vasárnap

Bonsoir mindenkinek!

Először is szeretném megköszönni a kedves visszajelzéseket; nagyon jól esik, hogy ennyien érdeklődtök irántam, és nyomon követitek a bejegyzéseimet! A mai napon ismét lett egy új ismerősöm: Christina, egy román erasmusos lány, akivel délelőtt a konyhában beszélgettem sokat. Szóval kedves otthoni Krisztim, megvan az itteni alteregód! :) Bár fekete hajú és 27 éves, de ő is jó arc. :) Elmesélte, hogy másfél napig utazott busszal Bukarestből. Pénteken érkezett, és elmondása szerint nagyon elveszve érzi magát, mert nem tud franciául beszélni. Érteni érti a nyelvet, de nem mer megszólalni. Az angolja viszont tökéletes, így hát ezen a nyelven kommunikálok vele. Egyébként azt tapasztaltam, hogy a legtöbb erasmusos nem nagyon tud és nem szeret franciául beszélni... Ma 3-tól összeültünk páran társasozni, ismerkedni a kolesz társalgójában, és szinte minden angolul folyt. Nincs bajom ezzel, mert beszélem és értek mindent, de azért mégiscsak Franciaországban vagyunk és azért jöttünk ide, hogy a nyelvet is tanuljuk. Tant pis, azért szerencsére akad egy-két olyan stréber mint én, aki a franciát szívesebben használja. :p A ma összegyűlt társaságban voltak görögök, amerikaiak, lengyelek, lettek, egy osztrák lány és egy kanadai srác. A legtöbben kereskedelmet, marketinget tanulnak, de van sok bölcsész is, fizikus, és egy teológus is. (Hallod, Enci? :) Most mondanám, hogy a Te alteregód, de fiú, és még egy szót nem beszéltem vele... :D) Ha minden jól megy, a következő erasmusos összejöveteleken még több embert megismerhetek. Egészen különleges élmény ez az egész. :)
Holnap kezdődik a második félév, de nekem hétfőnként nem lesznek óráim, csak kedden és szerdán. Van egy csomó sportolási lehetőség, amiket igyekszek maximálisan kihasználni. Beiratkozok majd röpire és talán falmászásra Christina-val. Sőt, ha lehet, salsára és aerobicra is fogok járni. Az a baj, hogy túl sok mindent szeretnék... :D Holnap Christina-val bemegyünk a városközpontba francia bankszámlát nyitni és kártyát venni a telefonunkba. Ingyenes bicajkölcsönzésre is van lehetőség, amit szintén holnap szeretnék elintézni. Itt mindenki azzal jár, és igazuk is van: nem kerül semmibe, gyors, nem szennyezi a levegőt. A városközponttól egyébként elég messze van a koli és a campus: busszal negyed óra alatt lehet bejutni, gyalog egy óra is lehet az út. Holnap megyek be először, már nagyon kíváncsi vagyok. Csinálok majd sok képet. :) De most még undi egy idő van: 1-2 fok, felhők, szürkeség. A hó már elolvadt, és a franciák előre rettegnek a következő adagtól.... :D
Holnap amúgy a thaiföldi lány, Haochieh is csatlakozik majd hozzánk.
Egyéb érdekes részletek: tegnap kiderült, hogy az egyik sráccal egy napon születtünk, és Maryne megjegyezte, hogy hasonlítok Anne Shirley-re. :) Ma pedig megtudtam, hogy van egy bár, ahol havonta egyszer bármilyen amatőr énekes felléphet. Azt hiszem, kipróbálom magam. :) Összehívok majd pár embert, és elmegyünk, ha úgy alakul. :) Egyedül természetesen nem megyek távoli, idegen, sötét helyekre. Nem kell aggódni! :)
A héten munka után is kell néznem. Remélem találok valami nekem valót. :)
Napi örömök: ma nem égettem oda semmit, és egy lefolyót sem dugítottam el.
Napi idegeskedés: Este fél 9-ig nem volt internet, ezért az itt elintézendő ügyeimet csak most tudtam megcsinálni. Szerettem volna egy templomot is találni magamnak, de net nélkül nem tudtam rákeresni a helyi lehetőségekre és miserendre. Majd jövő héten. :)
Mára ennyi.
Jó éjt!

4. nap: Sikeres beilleszkedés a társasági életbe

A mai napom pontosan két részre osztható: egy antiszociálisra és egy extra szociálisra. Az ellentét nagyon szembetűnő. Fél 10-kor keltem és délig csupán egyszer mozdultam ki a szobámból, akkor is csak a konyháig mentem a porszívóért. Csináltam egy gyors takarítást, felvettem az otthoni kurzusaimat a neptunban, hajat mostam, facebookoztam, és szép lassan érezni kezdtem, hogy ez a magánykodás nem mehet így egész nap. Amikor visszavittem a porszívót, reménykedtem, hogy szembejön valaki, de olyan kihalt volt minden, hogy az az érzésem támadt, mind hazamentek. Hanem aztán dél körül előjött egy srác, épp amikor végeztem a lábosomra olvadt matrica lekapargatásával. Nagyon örültem a sikeremnek, így jókedvűen köszöntem neki, és pár szót csevegtünk. Aztán előkerült Maryne is, enyhén másnapos állapotban, és rögtön megtudtam, hogy miért van ekkora csönd az emeleten: tegnap hajnalig buliztak. Nagyon fáradt lehettem, mert nem sokat hallottam éjjel belőlük. Kérdezte, hogy miért nem jöttem, én meg mondtam hogy azért, mert nem tudtam róla. Plusz nem is figyeltem annyira, mert még fáradt voltam az első napok hajtásától, a szervezkedéstől, tesztírástól. Ekkor döntöttem el, hogy merde, mától mindenhol ott leszek, mindenkit megismerek, és mindenki meg fog szeretni!!! :D Egyre többen szállingóztak a konyhába, én pedig megkezdtem a teljes beilleszkedést. És ment is szépen a dolog. Jött egy számomra új srác, aki, mint kiderült, csak régen volt koleszos és néha visszajár a haverokhoz. Kiderült, hogy énekel és gitározik. Kiderült, hogy én is énekelek és gitározok. Kiderült, hogy van itt gitár, elővették. Zenéltünk egy jót, közben dumáltunk, és végre éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Megismertem szinte mindenkit akivel egy emeleten vagyok,  az egész délutánt velük töltöttem. Főztünk, ettünk, dumáltunk, pókereztünk, a fiúk kártyatrükköket mutogattak. Nagyon büszke voltam magamra, mert mindig én jöttem rá legelőször a titokra. :) Ez után megnéztük a youtube-on ahogy egy varázsló nőket vagdos ketté. Azt is megtudtam, hogy miért érzek füstszagot időnként. !Vigyázat: a következő 6 mondat megtekintése édesanyák számára nem ajánlott!
Hát bizony nem rágócigit szívogat itt Julian és Matthieu... Kicsit megijedtem, hogy esetleg passzívan én is a szendvics hatása alá kerülhetek, de Julian megnyugtatott, hogy ez nem lehetséges. Mindenesetre kitűnő kedvem volt egész nap. :D Kár értük, olyan intelligens srácok, és még jól is főznek. Meg is kínáltak finom rizottóval, amit az alatt készítettek el, amíg dumáltunk. Hm... lehet, hogy vicces rizottó volt?
Úgy beszéltük meg, hogy 8-kor lemegyünk a földszintre, ahol két tök ismeretlen spanyol lány szülinapjára voltunk hivatalosak. Ehhez képest fél 10-ig kártyáztunk, és csak 5 percet voltunk a partyn...Ez idő alatt koccintottam a szülinaposokkal és megbeszéltem a zenész srác (Julian) egyik csaj ismerősével, hogy majd együtt fogunk énekelgetni, és Julian kísér gitáron, mert ők ketten így szokták nyomni. Ennek nagyon örültem. :) A buliról Gérald-al, Pauline-al, és Jonas-szal, a lett erasmusos sráccal átmentünk a közösségi terembe biliárdozni. Éjfélig játszottunk, aztán feljöttünk és elköszöntünk egymástól. Most itt ülök, összegzem a napom, és nagyon elégedett vagyok a szociális teljesítményemmel. :) Kezdek megint éhes lenni, úgyhogy eszek egy kicsit a kedvenc büdi sajtomból. Aztán irány az ágy....
Bye-bye! :)

:)

Ma reggel Angers kb. 3 centis hóra ébredt, és ez elég volt ahhoz, hogy összeomoljon a tömegközlekedés... :D Mindenki teljesen odavan, emiatt a 3 centi miatt nem mentünk városnézésre, mondván, hogy az nagyon "veszélyes" ilyenkor. :D Egyébként olyan jó, fél 9-re kellett átérnem a campusra az első programra, és elég volt fél előtt 5 perccel elhagynom a szobámat. :)
Ma egyébként többször volt olyan érzésem, hogy valaki "vezet". Először is nem tudtam pontosan melyik épületbe kell mennem a sok közül, de elsőre jó helyre mentem be. :) Minden új erasmusost összehívtak, hogy írjunk egy francia szintfelmérő tesztet. Fél óra várakozás és regisztráció után beülhettünk a terembe. Beléptem, körbenéztem, kinéztem magamnak egy lányt aki mellett nem ült senki, és odamentem. Aztán megszólítottam franciául, megkérdeztem, hogy mit tanul. Erre ő elkezdte mesélni, hogy ez egy három éves doktori képzés, másfél évet itt, másfél évet Magyarországon végez... én erre magyarul: Te magyar vagy?!! :D És igen...Vicces pillanat volt... :D És kiderült, hogy egy koleszban vagyunk, szóval tök jó. :)
Aztán megírtuk a 3 (!) órás tesztet, ami után teljesen agyhalottak lettünk. Utána elköszöntem Ágitól és elmentem ebédelni a menzára. Kaja után az egyik erasmusos kordinátor körbevezetgetett minket a campuson, hogy megmutogassa mi hol van, de "csak nagyon óvatosan, kis kört" mentünk a haaaaatalmas mennyiségű, életveszélyes hó miatt. :) A helyzet annyira vészes, hogy a francia koleszosok haza se mennek a hétvégére...Lol :D
A kis tájékoztató közben összehaverkodtam egy thaiföldi lánnyal, Haochieh-el. Beletelt egy kis időbe míg megtanított helyesen kiejteni a nevét... :D
Kiderült, hogy van a kolesz társalgójában biliárd asztal!! És hogy minden vasárnap délután van lenn közös társasjátékozás, haverkodás, külön erasmusosoknak. :) Már várom a holnaputánt.
Az is kiderült, hogy a lakbértámogatáshoz és a bicajkölcsönzéshez  francia bankszámlát kell nyitnom. Ingyenes, viszont hétfőig várnom kell vele. Hétvégente itt minden leáll, vasárnap semmi sincs nyitva.
Lássuk, mi volt még ma... Ja igen, bevásároltam a hétvégére. :) Aztán levittem a szemetet. Hú de izgi. :D
7 körül gondoltam felavatom az újonnan szerzett szuperjó, szuperolcsó lábosomat. Elkezdtem benne vizet forralni teához, aztán pár perc múlva fura égett szag kezdett terjengeni... Természetesen a lábos alján felejtettem egy sz*ros matricát... Szóval kaparhattam le az elektromos tűzhelyről a nyomokat... :D
De közben megismekedtem egy lett fiúval, aki szinte semmit nem tud franciául. Elég elveszett így szegény... szóval vele angolul beszélek. Egyébként nagyon sok erasmusos nem tud franciául. És a franciák a tájékoztatón nem nagyon akartak angolul is beszélni... aztán végül muszáj volt nekik. De állítólag nem büszkeségből nem szólalnak meg angolul, hanem mert nem tudnak jól, és szégyenlik... Ezt mondta az egyik prof. :)
Na szóval teafőzés és szerencsétlenkedés után leültem a franciákhoz vacsizni, miközben ők új faliújságot csináltak erre a félévre. Aztán az egyik csaj puncsot készített, és azt iszogattuk, közben csevegtünk. Hát ennyi volt a mai napom. :)
Bisous!

Kezdetek

Hát itt vagyok. J Tegnap este fél 6 körül értem Angers-ba, a volt francia tanárom, Alexandre nagyon kedvesen fogadott az állomáson, és kocsival elvitt a koleszhoz.  Hideg, de napos idő volt itt, és gyönyörű naplemente fogadott. J A portán megkaptam a szobakulcsom, Alexandre segített felhozni a cuccokat, és aztán megbeszéltük, hogy elmegyünk vacsizni. Magamra hagyott, elkezdtem kipakolni, ismerkedni a hellyel. Egy szoba és egy fürdő van.  Kicsi mind kettő, de modern, és már otthonossá is tettem a cuccaimmal meg egy-két képpel.  A 3. emeleten vagyok, az ablakom előtt egy kis park és egy parkoló van. Ahogy kiléptem a szobámból, 2 francia srác meg egy csaj rögtön jött bemutatkozni, ismerkedni. Nagyon arik, segítettek csatlakozni a nethez. Pontosabban az egyik srác kódjával tudtam csak feljönni, mert a sajátom még nincs meg. Ma délután csináltattam meg a diákomat, és csak az után tudtam nethozzáférést igényelni, és sajna egy hét is lehet, mire megkapom. Szóval addig csak az ingyenes wifit tudom használni, ahhoz meg mindig át kell mennem a könyvtárba.

Fél nyolckor Alexandre értem jött, és elvitt egy tök menő amerikai hangulatú étterembe. Jó, hogy van itt valaki, aki ismer és segít a beilleszkedésben. Ráadásul azt mondta, hogy ne aggódjak, mindent megtesz, hogy jól érezzem magam itt! Aki ismeri, tudja, milyen jószívű és lelkes tud lenni, ez nem változott. J

Aztán visszajöttem a koleszba („haza” J), és folytattam a kipakolást.  Éjfélkor feküdtem le hullafáradtan, mégsem aludtam jól, éjjel többször is felébredtem. Még szokni kell az új helyet. J Amúgy az ágy kényelmes.

Ma reggel fél 10-kor keltem, és lementem befizetni a lakbért meg a foglalót. Aztán Maryne, a „szembeszomszédom” elhívott ebédelni a barátaival, tök ari volt tőle. Nagyon tetszik az itteni menza, hatalmas választék van, és 3,10 euróért van főétel, saláta, desszert, és gyümölcs is. Eléggé megéri. J Anya, a következő sort ugord át, ha lehet…

Szóval ebéd közben elég sokkoló élményben volt részem...valamit félrenyeltem, ami nagyon érdekes, mert ilyen durva módon még sose történt velem ilyen… Már majdnem megfulladtam, amikor egyszer csak helyrejöttem…. A franciák fejéből ítélve elég rémisztő lehetett a látvány. De szerencsére végül nem volt nagy gáz. Milyen lúzer dolog lett volna már az ittlétem második napján meghalni a menzán… :D

Tudom anya, úgyse ugortad át ezt a részt: nyugi, ezentúl még óvatosabban fogok enni. :D

Holnap lesz erasmusos ismerkedős nap az egyetemen, ahol körbemutogatják az egyetemet, a várost, megkapjuk a kurzuskínálatot, és francia szintfelmérő tesztet írunk.  Remélem még sok jófej embert megismerhetek. J Ja, amúgy ebéd után átmentem a bölcsészkarra megcsináltatni a diákomat, és út közben leszólítottam egy szembe jövő csajt, hogy megkérdezzem, jó irányba megyek-e. Erre ő elkísért végig, mind a három helyre ahova mennem kellett, aztán meg megadta az elérhetőségeit. Olyan jófejek és szívélyesek itt az emberek! J  

Na megyek, mert mindjárt zár a könyvtár. Ma lefekszem korán, mert még nem sikerült kialudni az utazás fáradalmait. Egyébként most kezdek ráébredni, hogy milyen sokáig nem látlak majd titeket… már most nagyon hiányoztok! Puszi, jó éjt mindenkinek!