Kezdetek

Hát itt vagyok. J Tegnap este fél 6 körül értem Angers-ba, a volt francia tanárom, Alexandre nagyon kedvesen fogadott az állomáson, és kocsival elvitt a koleszhoz.  Hideg, de napos idő volt itt, és gyönyörű naplemente fogadott. J A portán megkaptam a szobakulcsom, Alexandre segített felhozni a cuccokat, és aztán megbeszéltük, hogy elmegyünk vacsizni. Magamra hagyott, elkezdtem kipakolni, ismerkedni a hellyel. Egy szoba és egy fürdő van.  Kicsi mind kettő, de modern, és már otthonossá is tettem a cuccaimmal meg egy-két képpel.  A 3. emeleten vagyok, az ablakom előtt egy kis park és egy parkoló van. Ahogy kiléptem a szobámból, 2 francia srác meg egy csaj rögtön jött bemutatkozni, ismerkedni. Nagyon arik, segítettek csatlakozni a nethez. Pontosabban az egyik srác kódjával tudtam csak feljönni, mert a sajátom még nincs meg. Ma délután csináltattam meg a diákomat, és csak az után tudtam nethozzáférést igényelni, és sajna egy hét is lehet, mire megkapom. Szóval addig csak az ingyenes wifit tudom használni, ahhoz meg mindig át kell mennem a könyvtárba.

Fél nyolckor Alexandre értem jött, és elvitt egy tök menő amerikai hangulatú étterembe. Jó, hogy van itt valaki, aki ismer és segít a beilleszkedésben. Ráadásul azt mondta, hogy ne aggódjak, mindent megtesz, hogy jól érezzem magam itt! Aki ismeri, tudja, milyen jószívű és lelkes tud lenni, ez nem változott. J

Aztán visszajöttem a koleszba („haza” J), és folytattam a kipakolást.  Éjfélkor feküdtem le hullafáradtan, mégsem aludtam jól, éjjel többször is felébredtem. Még szokni kell az új helyet. J Amúgy az ágy kényelmes.

Ma reggel fél 10-kor keltem, és lementem befizetni a lakbért meg a foglalót. Aztán Maryne, a „szembeszomszédom” elhívott ebédelni a barátaival, tök ari volt tőle. Nagyon tetszik az itteni menza, hatalmas választék van, és 3,10 euróért van főétel, saláta, desszert, és gyümölcs is. Eléggé megéri. J Anya, a következő sort ugord át, ha lehet…

Szóval ebéd közben elég sokkoló élményben volt részem...valamit félrenyeltem, ami nagyon érdekes, mert ilyen durva módon még sose történt velem ilyen… Már majdnem megfulladtam, amikor egyszer csak helyrejöttem…. A franciák fejéből ítélve elég rémisztő lehetett a látvány. De szerencsére végül nem volt nagy gáz. Milyen lúzer dolog lett volna már az ittlétem második napján meghalni a menzán… :D

Tudom anya, úgyse ugortad át ezt a részt: nyugi, ezentúl még óvatosabban fogok enni. :D

Holnap lesz erasmusos ismerkedős nap az egyetemen, ahol körbemutogatják az egyetemet, a várost, megkapjuk a kurzuskínálatot, és francia szintfelmérő tesztet írunk.  Remélem még sok jófej embert megismerhetek. J Ja, amúgy ebéd után átmentem a bölcsészkarra megcsináltatni a diákomat, és út közben leszólítottam egy szembe jövő csajt, hogy megkérdezzem, jó irányba megyek-e. Erre ő elkísért végig, mind a három helyre ahova mennem kellett, aztán meg megadta az elérhetőségeit. Olyan jófejek és szívélyesek itt az emberek! J  

Na megyek, mert mindjárt zár a könyvtár. Ma lefekszem korán, mert még nem sikerült kialudni az utazás fáradalmait. Egyébként most kezdek ráébredni, hogy milyen sokáig nem látlak majd titeket… már most nagyon hiányoztok! Puszi, jó éjt mindenkinek!