Még élek! :)

Kedves Otthoniak!

Sajnálom, hogy ennyire elmaradtam a híradással. Így viszont többet olvashattok egyszerre! :p

A napjaim továbbra is derűsen telnek.  Igaz, hogy van néha egy kis honvágyam, de eddig egy perc nem telt el úgy, hogy bántam volna azt, hogy itt vagyok. J Ugyan még mindig nagyon hideg van, de ez senkit nem tud elkedvetleníteni. Néhány másik erasmusossal egy hete kirándultunk Nantes-ba, most hétvégén pedig Chenonceaux-t és Tours-t néztük meg.  A Chenonceaux-i kastély olyan, mint egy tündérmese… A fényes bálterem egy híd a Loire egy mellékágán, szinte látni ahogy Diane de Poitiers, II. Henrik hivatalos szeretője ott áll az ablakban… És a hatalmas kert, még így télen is lenyűgöző… El tudnám fogadni nyaralónak…

Nantes után kezdtem komolyabban lebetegedni, de már túl vagyok a mélyponton, és majdnem teljesen meggyógyultam. A múlt héten viszont elég rossz volt a helyzet, és ezért a közérzetem is. A felettem lakó orosz csaj, Ola, nagyon ari volt: facebook-on megkérdezte, hogy van-e teám, mézem, vízforralóm, mert hallja, hogy milyen csúnyán köhögök.  A konyha már zárva volt, így vizet nem tudtam ott forralni, a mézem is elfogyott, úgyhogy pont jól jött a kedvessége. J Amúgy szinte kivétel nélkül mindenki beteg most, így kevesebb a közös kimozdulós program. Inkább itt a koleszban jövünk össze néha: van, hogy biliárdozni, társasozni, vasárnaponként meg együtt főzünk. Úgy szeretek velük lenni! Most már szerencsére gyakrabban beszélünk franciául, mint angolul. Amikor Szandival magyarul váltunk pár szót, a többiek gyakran elhallgatnak és ámulattal figyelik a társalgásunkat… J Néha a lengyel csajok is átváltanak egymás közt lengyelre, a görögöknél is előfordul… olyan jó érzés ilyen színes társasághoz tartozni! J

Vasárnap megint elmentem a katedrálisba a reggeli misére, és ezúttal Zuza, az egyik lengyel barátnőm is jött velem. Most épp szolgált a kórus, és gyönyörűen szóltak... Mivel éneklés nélkül nem élet az élet, így mise után odamentem a vezetőhöz, és megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e. A nőci elkérte az e-mailemet, aztán írt is a részletekről. Megkérdezte, hogy tudok-e kottát olvasni...  J  Végül is jogos a kérdés. J Na szóval az első próba március 8-án lesz, három hetente énekelnek a misén. Május elején pedig egy nagy koncertet szerveznek a katedrálisban. Can’t wait for it! J

Az utóbbi 3 hétben bulizni is voltam párszor, de a betegség és a hideg miatt tényleg csak párszor…egyszer például egy cubai hangulatú bárba mentünk páran, ahol  salsázni tanultunk.

Most szünet van az egyetemen, a koli teljesen kiürült. Csak néhány külföldi maradt, engem is beleértve ugye. Naree-nak, a kóreai lánynak van gitárja, és szívesen kölcsön is adja ha kell, szóval legalább egy hangszer van a közelben amivel ellehetek. (Szegény drága hegedűm otthon sírdogál egyedül a hideg szobámban…Mondjátok meg neki, hogy szeretem, és örökké szeretni fogom!)

A szünetben igyekszem teljesen meggyógyulni, és persze a kötelező olvasmányokkal is haladni fogok, ha minden jól megy. 

Puszi mindenkinek!!!

Egy újabb szép hét Angers-ban

Sziasztok!

Na leültem, hogy újra írjak Nektek! Le lettem ugyanis szidva, hogy hétfő óta nem jelentkeztem... :)
Tehát: kedden Katerinával elmentünk végre bicót kölcsönözni! Nagyon menő darabot kaptam: van lámpája, kosárkája, adtak hozzá zárat, és szép lila (én választhattam a színt; a csávó volt olyan kedves, és kihalászta nekem a legelérhetetlenebb helyről, sok másik közül :p). Szerda reggel épp siettem az első órámra, amikor a kolesz főbejáratánál megállítottak, mert népszámlálás volt, és mivel itt töltök egy szemesztert, be kellett kerülnöm a statisztikába. :) Bele lettem számolva a francia népbe. :p Amikor hazajöttem, vettem zsetont a mosógéphez, mert eljött az ideje a mosásnak. Ez egy nagyon izgalmas procedúra, ugyanis a koleszban élő több száz emberre mindösszesen egy mosógép jut jelenleg, mert a másik elromlott. Szóval egy táblázatban kell kiválasztani a szabad és számomra megfelelő időpontot, nem lehet ám csak úgy akármikor mosni. Végre eljött az én időm, bedobtam a zsetont a gépbe, beraktam a ruhákat, és már indítottam volna a mosást, amikor eszembe jutott, hogy valamit kihagytam. Kinyitottam újra az ajtót, és ez bizony nagy hiba volt. Utána ugyanis már nem tudtam elindítani a programot, mert a gép úgy vette, hogy már kész vagyok... csak egy kicsit voltam idegbeteg. :) A portán nem volt senki, így csak másnap mehettem magyarázkodni. De szerencsére a portás néni végül nem szivatott meg: kaptam egy új zsetont. Így viszont csak két nappal később tudtam mosni... :/ Szerda délután Szandi átjött segíteni kitölteni a lakbértámogatással kapcsolatos papírt, közben teázgattunk. :)  Este Cristinával falat másztunk, és óráról órára mindig nehezebb terepen megyünk: egyre jobban élvezem! :) Aztán pár görög átjött biliárdozni, és bár aznap nem voltam annyira jó formában mint máskor, azért persze élveztem a játékot. :) Ja, és ez előtt történt, hogy Katerina megtanulta tőlem a következő magyar mondatot: "Vasárnap csicseriborsót főzök paradicsommal és sajttal." Még sok helyzetben jól jöhet neki ez a magyar tudás. :D
Február 22-én közös kirándulást tervezünk Chenonceau-ba, egy gyönyörűséges kastélyhoz. Csak hogy egy kicsit menőzzek:

:p
TGV-vel megyünk, és már meg is van a jegyem! :)
Csütörtök reggel sajnos kicsit betegen ébredtem, fájós torokkal, náthásan, és azóta tart a dolog. Aznap be se mentem az órámra, mert tényleg gyenge voltam. Aztán nappalra általában javul a helyzet. Egyébként szinte mindenki betegeskedik most körülöttem. De azért ettől még nem állt meg az élet! Csütörtökön ugyanis Ágival ebédre voltunk hivatalosak egy francia házaspárhoz. :) Ő már szeptember óta itt van, és megismerkedett a férjjel, aki magyarul tanul, amióta két fiuk is magyar lánnyal házasodott, és Magyarországra is költöztek az új családjukkal. (Hát igen, a magyar nők vonzereje... :p) Szóval nagyon jófej, fiatalos lendületű emberekről van szó, akik szeretnek magyar egyetemistákkal találkozni. Linda mennyei ebédet főzött nekünk, igazi franciásat sajttal, hallal, sok zöldséggel, finom borral. :) A férj, Elie, szeret beszélni, és sokat mesélt a városról, a munkájáról, az itteni életről, stb. Nagyon érdekes dolog derült ki: az egyik fiuk Pécelen házasodott a Ráday kastélyban! Szóval voltak már a közelemben.... fura, hogy évekkel később ilyen messze találkozunk. :) Linda megdicsérte a franciámat, azt mondta, hogy csak egy ici-pici kis akcentusom van, és hogy annyi pont kell. :) Egyre mentünk, Elie (a férj) értünk jött, és 4 körül haza is hozott. Nagyon jól éreztük magunkat. Este aztán karaoke party volt a városközpontban, egy hangulatos kis bárban. Többen is vagyunk itt énekesek, szóval sok jó "előadás" volt. :) Bár kicsit rekedtes volt a hangom, de azért a Milordot elnyomtam nekik. Lesz majd videó is. :)
Tegnap délelőtt kicsit regenerálódtam, aztán Szandival ebédeltünk, majd bevásároltam a hétvégére. Este falmászás volt, most Jonas is velünk jött. Neki is nagyon tetszik a dolog (nem csoda :)). Ma reggel még mindig fájós torokkal ébredtem, és az idő is esős, úgyhogy végül nem mentem el Ágival a városközpontba. Egy rekordkísérlet lesz, puszilánc a katedrális előtt... Jól hangzik, csak kár, hogy mára szervezték. :p Arról is szó volt, hogy páran elmegyünk a helyi múzeumba, aztán egy szép tóhoz, de ilyen rossz időben senkinek sincs kedve kimozdulni... Este viszont elvileg beülünk egy bárba beszélgetni. Addig gyűjtöm az erőt. :)
Egyéb: Amikor valaki bekopog a szobámba, nem tudom hogy épp ki az, ezért magyarul is, angolul is és franciául is kikiabálok, hogy jöjjön be... :D Reggelente a takarítónők meg persze mindig épp akkor mossák fel a konyhát, amikor sietve kéne reggelit csinálnom... Mintha direkt így időzítenének...
Na megyek főzni...szép hétvégét mindenkinek! :)

Vicces hétfő

Tudjátok, sose gondoltam volna, hogy egyszer Franciaországban egy kóreai lánnyal, kóreai és angol nyelven gospel dalokat fogok énekelni főzés közben... Hát most már ezt is átéltem. :D Épp krumplit pucoltam, amikor Nari belépett a gitárjával meg egy énekeskönyvvel, és elkezdett játszani. Gyönyörű számokat mutatott, és amihez nem volt angol szöveg, azt megtanította kóreaiul... :D
Időközben rájöttem, hogy tegnap kicsit összekevertem a dolgokat. Elég fáradt voltam, amikor a bejegyzést írtam...Péntek (és nem szombat) délután nem Katerinával mentem vissza a fényképezőgép ügy miatt, hanem Szandival, akit a múlt héten ismertem meg. :) Így tudtommal hárman vagyunk itt magyarok. Na szóval tartottunk egy shopping délutánt, és bár esett az eső, de azért jól elvoltunk. :)
Ma az énekelgetés és az ebéd után elmentem az itteni erasmus felelőshöz, aki segített kibogozni, hogy melyik kurzusom hány kreditet ér. Így végre haza tudom küldeni a szükséges dokumentumokat.
4-kor Katerinával és egy másik görög lánnyal, Alexandrával bementünk a városközpontba, mert akadt ott egy-két ügyünk. :p Nagyon bírom őket, mert bár egyszerűbb lenne nekik egymás között görögül beszélni, de hogy ne maradjak ki semmiből, mindent angolul mondanak. Ez azért kedves. :)
Egyébként a franciáknak vannak fura dolgaik... például állandóan csak tésztát és steak-et esznek, és mezítláb mászkálnak mindenhova a koleszon belül, mint a purdék... Interesting. :D
Végezetül álljon itt egy érdekesség, amit a ma vásárolt pulykaszeletek csomagolásán vettem észre. 4 szelet husi van benne, az érdekes mondat magyarul a következő: "Ha öten vannak, tovább kell szeletelni." Nahát. És ha csak hárman? Akkor az egyik szeletet ki kell dobni?... Tényleg ennyire zoknik a franciák, hogy ilyen tanácsok kellenek nekik?? :D Incroyable...

"Si vous êtes 5, vous êtes obligés de trancher!!"

Egy újabb izgalmas hétvége

Üdv mindenkinek!

Igen, egy kicsit ellustultam, de most ismét írok! :) 

Nem voltak unalmasak az utóbbi napok sem. Napról napra jobban érzem itt magam: kezdem igazán megismerni az embereket, a várost, az itteni életet. Annyi minden történt már megint... hol is kezdjem? :)

Menjünk sorrendben: Csütörtök este 8-tól lenn a nagyteremben "nemzetközi zeneest"-et rendeztek nekünk a francia erasmus mentorok. Nem igazán álltak a helyzet magaslatán, ugyanis hiába gyűjtötték össze a különböző népek zenéit, normális hangszórót nem sikerült szerezniük. Így kb. fél 10-ig szerencsétlenkedtek, mire valamit sikerült elérniük, de a zene még így se volt elég hangos. Azért ennek ellenére jó kis hangulat lett. Először a görögök tanítgattak táncokat, aztán jöttek az énekek: kezdetnek egy afrikai országból 2 csaj meg 2 srác (sajnos nem emlékszem, hogy pontosan melyik országból) adott elő néhány dalt, és valami eszméletlen gyönyörűen énekeltek, acapella. A hideg rázott mindenkit... Aztán jöttek a franciák, egy kanadai srác, és a lányok addig noszogattak, míg nem én is dalra fakadtam. :) Cserháti Zsuzsától énekeltem nekik a "Mindig az a perc"-et, és jól sikerült, annyira, hogy azóta folyton nyaggatnak, hogy énekeljek gyakrabban. :) Pénteken fél 10 körül keltem, és mivel aznap nem kellett egyetemre mennem, volt időm főzni. Megint magyaros kaja mellett döntöttem: gombapörköltet csináltam rizzsel és párolt zöldséggel. Egyszer csak megjelent Francois-Xavier, aki a múltkor érdeklődött a magyar ételek felől, és amikor azt főztem, pont nem volt ott, hogy megkóstolja. Így most meghívtam ebédre. :) Az az elégedett fej, amivel ette, mindent elárult. :) Szóval szeretik a főztömet! :p 

Ezen a napon viszont egy nagyon szomorú dologra döbbentem rá. A fényképezőgép, ami a szüleimé, és amit egy véletlen szerencsétlen folytán leejtettem a konyhában, megunta az életet… (ezúton is szeretném kifejezni mélységes szégyenemet és sajnálatomat) Úgy döntöttem tehát, hogy veszek egy újat, hisz még rengeteg fotóznivaló lesz itt… Nagy lelkesen kinéztem a legolcsóbbat, hogy spóroljak. Hát nem ezen kellett volna... Itthon sajnos kiderült, hogy gagyi, és nem is olyan kártya passzol bele, ami nekem kéne. Pedig erre direkt rákérdeztem, és a nő aki segített, akinek tudnia kellett volna, hülyeséget mondott. Így másnap vissza kellett vinnem a cuccot a számlával együtt. De még aznap este megint party volt: most a görögök hívták össze a társaságot a Le Soft nevű bárba. Ismét nagyon jól sikerült az este. :) Aztán szombaton Katerinával bementünk a városba a fényképező-ügyet elintézni, meg a piacon vásárolni ezt-azt. Hideg, szeles idő volt, de a nap szépen sütött. A gépet vissza vették volna rögtön, csak hogy otthon kiesett a dobozból valami kis madzag, ami nélkül nem volt teljes a csomag... Így délután mehettem vissza ismét... De minden jó, ha vége jó, szerencsére sikerült kicserélni egy jobbra, és elég volt csak a különbözetet kifizetnem. Amikor hazaértem, megint főztem, megint pörköltet, de most lapockából. Legalábbis elvileg azt vettem a piacon, de már nem vagyok egészen biztos benne... mindegy, azért nem lett rossz. :) 

Ma reggel elmentem a katedrálisba meghallgatni egy misét. Gyönyörű épület, gyönyörű helyen. Fél órával hamarabb értem oda, így előtte még volt időm nézelődni, fotókat csinálni. Aztán leültem előre, és lestem ki a fejemből. Egyszer csak egy néni odajött hozzám, és megkért, hogy olvassak olvasmányt vagy szentleckét… Az ajánlat megtisztelő volt, de azért így elsőre nem vállaltam be, még nem igazán tudom, hogy mennek Franciaországban a miséken a dolgok… :p Megmondtam neki, hogy magyar vagyok, és most vagyok itt először, nagyon izgulnék, szóval talán majd legközelebb. J

Érdekes volt franciául hallani a miserészeket meg mindent, de én most még magyarul vettem részt. :p Közben egy érdekes dolog történt: egyszer csak belibbent az oltár elé egy pillangó, és ott körözött percekig. Nagyon különlegessé tette az egészet… ő volt az első, amit láttam ebben az évben: szép helyet és pillanatot választott a köszöntésemre! J

Mise után kb. egy órát kellett a hidegben várnom a buszra, mert vasárnaponként nagyon ritkán járnak... az utcák pedig teljesen üresek voltak. A vasárnapi pihenést itt nagyon komolyan veszik az emberek.

Délután biliárdoztam néhány arccal, és nagyon jó formában voltam, elsőre háromszor is nyertem... :p Rájöttem, hogy imádom ezt a játékot! :)

Este Ewelinánál volt tea party, és megint jót pletyiztünk. Legközelebb én hívom meg a lányokat. :) Azt hiszem ennyi. Köszönöm a figyelmet! :p