Time passes...

Üdv, még Franciaországból...

El se hiszem, hogy mindjárt vége a kalandnak... De a többiek se szívesen gondolnak arra, hogy szétválunk. Lesz itt sírás rendesen... Szerencsére a görögök péntek estére még szerveznek egy utolsó bulit. A híres "Because we are here..." partysorozat lezárása, "Because we are here... for the last party" címmel.
Aznap éjjel még jól kibulizzuk magunkat, aztán másnap reggel Szandival irány Párizs: ott alszunk egy éjszakát, és vasárnap....hazarepülünk!!! :)
Cristina már haza is ment Romániába. Olyan üres nélküle ez a folyosó... :( Tegnapelőtt délután elbúcsúztattuk egy kis buli keretében a konyhában. Aztán Jonassal kikísértük éjfélre a buszállomáshoz, ahol érzékeny búcsút vettünk egymástól, címet cseréltünk, és megbeszéltük, hogy még mindenképp fogunk találkozni, és biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.

Tegnap szerveztünk páran egy  utolsó közös kirándulást Saint-Nazaire-ba és Le Croisic-ba, az óceánhoz.
Szép volt, jó volt, csak olyan hideg ne lett volna... Az egész régióban tiszta novemberi idő van... És mi még naivan azt hittük, hogy majd májusban fürödhetünk az óceánban meg itt az angers-i tóban. Hát, az idő nem nagyon szeret minket. :( Most is épp 12 fok van, és esik. De ha minden igaz, szerdára helyreáll a tavasz. Ajánlom is neki!!!

Nemrég nagy öröm ért, amit muszáj megosztanom: kiderült, hogy az ágy elmozdítható, és nem kell örökre búcsút vennem a kedvenc körömreszelőmtől, valamint Enci tinédzserkori képétől! :p (ez utóbbit persze mindenképp kihalásztam volna valahogy, nyugi... :D). A takarítónő döbbentett rá erre a tényre, akivel egyébként megbeszéltem egy randevút jövő hét péntekre. (Amelyik nap végleg elmegyünk, neki ellenőriznie kell a szobát). Ez már tényleg a vég... Egyébként kicsit bosszúsak vagyunk Szandival: egyszerre hagyjuk el Angers-t, szombaton. De mint az tök véletlen kiderült, hétvégén nem lehet kiköltözni, mert olyankor nem dolgoznak a takarítónők, és nélkülük nem megy a dolog. Így pénteken kell kicuccolnunk, és Zsókánál meg Dorkánál vészeljük majd át az éjszakát.

Partir, c'est mourir un peu. Azt hiszem, ez tényleg igaz. De utána egy új élet kezdődik... :)

Bisous !

The end is near...

Hogy rohan az idő! 2 hét múlva már otthon leszek...

Régen írtam tudom, de mostanában nem is történt sok izgalmas dolog. Már vizsgaidőszak van, előtte meg volt két hét szünet, az alatt Szandival és Zsókával tengtünk-lengtünk erre-arra. Vásárolgattunk a városban, filmeztünk, sétáltunk. Egyik nap Cristinával és Jonassal kiegészülve kártyázgattunk, és ország-várost játszottunk. Persze angolul. :( Ittlétem alatt kb. 70 %-ban angolul beszéltem. Úgy alakult, hogy több erasmusos barátom lett, mint francia. Persze ez nem gond. Csak hát a szerelmem, a francia nyelv... háttérbe szorult szegény. :/ De legalább nagyon sokat fejlődött az angolom. Meg is lepődtem, hogy mennyit. :)

Aztán a nagy semmittevésben rám tört a honvágy, de már rendbe jöttem. Csak egy szomorúságom van: több mint egy hónapja úgy bevertem a térdemet a fürdőszobafalba, hogy azóta is fáj. Majd amikor már kezdett csitulni, szerencsére ismét bevertem, ugyanott. Ennek mekkora a valószínűsége?
Más:
Most már egyre erősebb meggyőződésem, hogy fölöttem egy vajúdó kenguru lakik. Folyton ugrál, nyüszít, mindent csapkod és mindennek nekicsapódik.
Ami viszont még ennél is érdekesebb, az az, hogy valahol alattam lakik egy lelki társ is... mármint zenei értelemben. Rendszeresen a kedvenc számaimat hallgatja, egy az egyben megegyezik az ízlésünk. És nem a legpopulárisabb zenékről van szó, hanem a lehető legkülönbözőbb stílusokról, és egy az egyben a kedvenc számaimat hallom. Nem tudom ki ez a rejtélyes idegen, nem tudom hol lakik, mit csinál, de remélem már neki is feltűnt a hasonlóság a zenéink közt. :)

A koliból folyamatosan költöznek ki az emberek, franciák és erasmusosok egyaránt. Cristina jövő héten megy... Már megcsapott minket az elmúlás szele: nosztalgiázunk, meghívogatjuk egymást a saját hazáinkba. :)  Ha minden jól megy, a nyáron megyek Romániába Cristinához, aztán októberben Görögországba Katerinához... jól hangzik, mi? Bár össze is jönne... :)
Egyébként meg tanulunk ezerrel. Szandival is, Cristinával is próbáltunk együtt, de mindig csak csevegés meg röhögés lett a vége. :) Cristinával például, dacolva a rossz, szeles idővel, kifeküdtünk egyik nap a kolesz elé egy pokrócra. Kb. fél óráig bírtuk a hideget. :(

A franciák alig dolgoznak! Minden alkalmat megragadnak, hogy szünnapot vagy hosszú hétvégét tarthassanak... A boltok, könyvtárak, üzletek általában  fél 9-kor nyitnak, déltől kb. fél 2-ig ebédszünet van... utálom őket ezért. :D Meg az is idegesítő, hogy az autósok és buszvezetők őrültek. Teljesen. Tiszta életveszély átmenni a zebrán...
Azt is megfigyeltem egyébként, hogy mániájuk, hogy leveszik a cipőjüket mindenhol: legyen az konyha, folyosó, könyvtár... a könyvtárban az egyik srác szerintem külön menőzni akart a felemás zoknijaival, miközben próbált velem szemezni. Szegénykém nem tudta, hogy az igénytelenség nálam nem előny... :D

Ma megírtam az első vizsgám, ami 4 (négy/NÉGY!) órás volt, és rendesen igénybe vette az agyacskámat. Az idegességtől nem is tudtam előző éjjel aludni, így hát most nincs is sok erőm a fogalmazáshoz. Remélem nem szomorodik senki el a bejegyzés rövidségétől, hamarosan bepótolom a hiányt! (Persze tudom, az ígéreteim már nem túl hitelesek... :( :p)
Na még annyit, hogy azért lesz egy utolsó kis kirándulás, amit elsősorban a magyarokkal szervezünk. Van akciós csoportos vonatjegy, ami két napig korlátlanul használható  Loire megyében. Ennek örömére szombaton, ha minden jól megy, elmegyünk Saint-Nazaire-be, ahol még utoljára megcsodálhatom az óceánt. :)
Az előbb a folyosón messziről odaköszöntem egy spanyol lánynak, és megkérdeztem, hogy jól ment-e a vizsgája. Mosolyogva válaszolt hogy igen, és csak ekkor jöttem rá, hogy összetévesztettem egy másik spanyol lánnyal, és eredetileg az ő válasza érdekelt volna. :D De szerencsére vizsgaidőszak van, és ez a kérdés mindennapos. :D

Még egy örömhírt a végére: 3 hónapja elromlott az egyik főzőlap, és végre kicserélték egy újra! :)
Na szép estét mindenkinek!

Érkezésemre 12 nap múlva számítsatok, Nyugat felől, egy szép nyári estén! :D

Beszámoló

Tudom, tudom. Miután megérkeztem ide, sokáig egy-egy nap történéseit írtam le egy bejegyzésben. Eljutottunk oda, hogy egy hónapot kell összefoglalnom... De hát így van ez, ha az ember lánya olyan iszonyúan elfoglalt, mint én... :D
Ha továbbra is ilyen tempóban halad a blog, már csak két bejegyzés várható... de nem, azért igyekszem szorgalmasabb kislány lenni. :)

Mostanra végre kimondhatom hogy meggyógyultam, és nem köhögök. Amíg még a betegség elején voltam, el kellett mennem a patikába venni valamit ami elmulasztja a köhögést. Ekkor történt az ittlétem óta először, hogy nem bírtam magam rendesen kifejezni franciául. Nem gondoltam volna, hogy még előfordulhat ilyen, bár sejtem mi váltotta ki: a patikus olyan furcsán, mustrálva nézett, hogy azt hiszem ez blokkolt. :D Azóta igyekszem teljesen egészséges maradni, nehogy újra találkoznom kelljen vele... :D
Február végén volt egy egyhetes szünet. Sok erasmusos elment utazgatni erre-arra, én itthon gyógyulgattam, könyvtáraztam Szandival. Egyébként rossz idő volt, hideg és esős, szóval nem is vágytam sehova. Szandival lecsekkoltunk egy albérletet egy másik magyar lánynak, aki időközben megérkezett. Most már 7-en vagyunk. :)
Mi is volt még? Ja igen: csatlakoztam a katedrális kórusába. Voltam egy próbán, és utána már énekeltem is velük a vasárnapi misén. Jó, mi? :) Lesz egy koncert is májusban, azon még pont részt tudok venni. :) Egyébként minden harmadik vasárnap szolgálunk a misén. Cristina pont ott volt amikor először vettem részt a dologban, és állítja, hogy gyönyörűen szólt az egész. :) Közben találkoztunk egy spanyol sráccal aki szintén oda jár misére, sőt, énekelni is szeret, úgyhogy ő is csatlakozik majd.

Egyik nap, amikor úgy tűnt már tavasz van (persze ezt jobb nem elhinni az időnek) Ágival elmentünk sétálni a mellé a gyönyörű tó mellé, ami itt van egy köpésre tőlünk. Eddig azért nem vettem észre, mert a fák ügyesen eltakarják. De többé nem tud előlem elbújni. :) Aznap délután Jonassal elmentünk bicajozni egy kicsit, olyan szép idő volt, hogy ki kellett használni. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is választottam ezt a várost: mert olyan zöld! Pedig még elő se bújtak a levelek. Két tó is van, plusz a Maine folyó, sok-sok szép régi de restaurált műemlék, épület, szóval illik rá a kedvenc szavam: hangulatos. :)
A Saint Nicolas park mellett Jonassal találtunk egy macska-menedék otthont. Egy önkéntes macskamentő társaság létrehozott ott egy kis búvóhelyet a gazdátlan cicáknak. Naponta kimennek hozzájuk, etetik őket, kicsit törődnek velünk, még orvosi ellátást is kapnak ha kell. Persze lehet örökbe fogadni: ahogy meglátta a csávó hogy nézzük őket, rögtön lecsapott ránk és elmesélte hogy is megy a dolog. Szerintem nagyon jó amit csinálnak, nem tudom, hogy otthon is van-e hasonló kezdeményezés, de ha nincs, be lehetne vezetni.
Julien, az egyik francia srác a koliban teljesen oda van a Tokajiért, amióta az egyik borászati órán megkóstolta. Ha valaki jön majd engem meglátogatni, legyen szíves hozzon magával 2-3 üveggel, mert a srác megvenné. Itt Franciaországban nehéz hozzájutni, kevés helyen árulják, és nincs is nagy választék. Ugyanezzel a sráccal egyik nap beszélgettünk ebéd közben a franciákról úgy általában. Azt mondta, hogy jellemző rájuk, hogy félnek a kudarctól. Ez pl. az órákon is megmutatkozik, ahol inaktívnak tűnnek, pedig csak arról van szó, hogy nem szólnak hozzá ha nem biztosak a dolgukban, mert nem akarnak beégni. Jó szöveg. :D Egyébként tényleg nagyon passzívak. Nem lennék itt szívesen tanár: Julien azt állítja, hogy már általánosban is ez a helyzet. A tanár bejön, leadja az anyagot, úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kontakt legyen a diákokkal. Furcsa nekem ez a távolságtartás.

Március elején rühesség veszély ütötte fel a fejét a koleszban, legalábbis erről tájékoztatott egy kifüggesztett üzenet. Azóta mindenki retteg, és nagyon odafigyel, hogy ne érjen hozzá a másikhoz. Elvileg már megszűnt a probléma, szóval ha minden igaz megúsztam a dolgot...

Az utóbbi napokban megismerkedtem két újabb magyar lánnyal, Zsókával és Dorkával, meg egy sráccal, Robival. Március 15-én összeültünk vacsiidőben kicsit beszélgetni, aztán néhány pohár bor után a szózatot is elénekeltük. :D Jó kis nap volt az is.
Ma a csajokkal meg elmentünk a városba bankügyet intézni, aztán egy kicsit shoppingoltunk. A bankok itt Franciaországban is elég aljasak és szemetek. Amikor megnyitottam a számlát, az ügyintéző nőci mézes-mázasan körbeédesgetett, részletesen tájékoztatott a tudnivalókról, csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy ha mínuszba megyek valamiért, a bank levon 4,50 eurót... Ami meg is történt. :( Ráadásul az egyik újonnan jött magyar csaj megnyitotta a számláját, ugyanolyat amilyet mi is, és olyan biztosítást kapott mellé, amihez jár 30 euró ajándékba. És tényleg ingyen, nem kell később visszafizetni. Szandi is ott volt, amikor Dorka megnyitotta ezt a számlát, meglepődött, mondta az ügyintézőnek, hogy ő nem tudott erről, és neki is megcsinálták a szerződést. Amikor Zsókával utólag elmentünk és érdeklődtünk a dologról, az ügyintéző (egy másik) azt mondta, ez csak olyanoknak jár, akik 5 hónapnál tovább maradnak Franciaországban. Viszont Dorkára ez nem igaz... Szóval elég ködös az ügy, mindenesetre Zsókával nem adjuk fel. Csóró magyar egyetemisták vagyunk, szükségünk van arra a 30 euróra, és már azt is tudjuk, milyen ruhákra fogjuk elkölteni! Velünk nem lehet szórakozni! :D

Közben újabb izgalmas francia stílus- és kifejezésfejlesztő órákon vettem részt. Ez az az óra ahol elsőéves egyetemistákkal vagyunk (én és három lengyel csaj), és rendszeresen magasan az átlag fölött teljesítünk. De nem azért, mert olyan jók lennénk... szegény franciák nem csak hogy a saját nyelvtanukhoz nem értenek (nem tudják mi a különbség a gérondif és a participe présent között, több alany esetében is egyesszámban írják az igét...stb.), de még egy kicsit igényesebb értelmes mondatot se tudnak hibátlanul leírni vagy kimondani. Ha szóbeli megnyilatkozásról van szó, nyekegnek össze-vissza, nem bírják kikerülni a szlenges kifejezéseket, egyszerűen tragédia. Írásban iszonyú, egészen hihetetlen nyelvtani és stilisztikai hibákat ejtenek. Ha meg nyelvtanilag korrekt a dolog, akkor általában értelmetlen a mondat. A lengyel lányokkal mindig jókat szórakozunk rajtuk. :D Hadd mondjak egy példát a franciául tudóknak: a tanárnő a beadott házikból emelt ki néhány gyöngyszemet, amit a csoporttal közösen javítottunk ki. Íme az egyik legszebb mondat: "L'intériorité évoque l'aspect paysage état d'âme." A tanárnő a következőket mondta erre: "Próbáltam rájönni, hogy mi lehet a mondat értelme, de nem sikerült." Szóval nem könnyű a francia nyelv, ez tény, de hát mégis csak az anyanyelvük... És mindezeken kívül még lusták és pofátlanok is. Mindenkinek kell előadást tartania, és rendszeresen megcsinálják azt, hogy wikipédiából kimásolnak egész cikkeket és felolvassák.... Ez tényleg színvonalon aluli. Ráadásul hülyének nézik a tanárt. Szegényt néha sajnálom. Olyan elveszett és elkeseredett arca van időnként. Sose tanítanék franciát a franciáknak...
Mit is mondhatnék még? :) Kiderült, hogy a LIDL itt is mindig olcsó, szóval ezentúl oda járok majd bevásárolni. Ja igen: úgy néz ki, kapok támogatást a koleszra (2 hónap kellett, hogy a dossziémat feldolgozzák...): ez azt jelenti, hogy lesz pénzem többet utazgatni! :)
Apropó utazás: Ágival, Szandival és Robival holnap elmegyünk Saumur-be és a Fontevraud-i apátsághoz. Elvileg szép időnk lesz, szóval nagyon várom már! :)
De nem csak emiatt lesz nagy nap a holnapi: most lesz 65 napja hogy itt vagyok, és még pontosan 65 nap van hátra...elérkeztünk tehát a fordulóponthoz! :) Persze nem azért számolom így a napokat, mert annyira rosszul érezném magam itt... csak hát... megvan rá az okom, na! :) Meg amúgy is, sosem árt tudni, hogy állok az idővel. :)
Egyébként a héten nem volt aerobic, és közben rá is jöttem, hogy nem elég megerőltető nekem. Valami izzasztóbbat szeretnék, így kitaláltam, hogy átmegyek stepre. Meg is kérdezte nekem az egyik francia csaj, hogy megoldható-e, hisz ugyanannyiba kerül mindkettő. A tanár szerint viszont nem lehet, csak ha újra fizetek... Erre a kedves francia barátnőm (Camille) volt olyan jófej és felajánlotta, hogy meghamisítja a kártyámat, és simán átírja az aerobicot stepre. Mondtam hát jó, legyen. :D Azt állítja, nem ma kezdte a szakmát, szóval teljes mértékben ráhagytam a dolgot. :D
Még valami: jövő héten részt veszek egy énekversenyen: keresik az egyetem legszebb hangját. Gondoltam, kipróbálom magam itt is. :) Baj nem lehet belőle. Még toborzom az új barátaimat a közönségbe. :p
Na, hát talán ennyi a lényeg.
Sok puszit küldök Nektek és a hegedűmnek! <3 :))

Még élek! :)

Kedves Otthoniak!

Sajnálom, hogy ennyire elmaradtam a híradással. Így viszont többet olvashattok egyszerre! :p

A napjaim továbbra is derűsen telnek.  Igaz, hogy van néha egy kis honvágyam, de eddig egy perc nem telt el úgy, hogy bántam volna azt, hogy itt vagyok. J Ugyan még mindig nagyon hideg van, de ez senkit nem tud elkedvetleníteni. Néhány másik erasmusossal egy hete kirándultunk Nantes-ba, most hétvégén pedig Chenonceaux-t és Tours-t néztük meg.  A Chenonceaux-i kastély olyan, mint egy tündérmese… A fényes bálterem egy híd a Loire egy mellékágán, szinte látni ahogy Diane de Poitiers, II. Henrik hivatalos szeretője ott áll az ablakban… És a hatalmas kert, még így télen is lenyűgöző… El tudnám fogadni nyaralónak…

Nantes után kezdtem komolyabban lebetegedni, de már túl vagyok a mélyponton, és majdnem teljesen meggyógyultam. A múlt héten viszont elég rossz volt a helyzet, és ezért a közérzetem is. A felettem lakó orosz csaj, Ola, nagyon ari volt: facebook-on megkérdezte, hogy van-e teám, mézem, vízforralóm, mert hallja, hogy milyen csúnyán köhögök.  A konyha már zárva volt, így vizet nem tudtam ott forralni, a mézem is elfogyott, úgyhogy pont jól jött a kedvessége. J Amúgy szinte kivétel nélkül mindenki beteg most, így kevesebb a közös kimozdulós program. Inkább itt a koleszban jövünk össze néha: van, hogy biliárdozni, társasozni, vasárnaponként meg együtt főzünk. Úgy szeretek velük lenni! Most már szerencsére gyakrabban beszélünk franciául, mint angolul. Amikor Szandival magyarul váltunk pár szót, a többiek gyakran elhallgatnak és ámulattal figyelik a társalgásunkat… J Néha a lengyel csajok is átváltanak egymás közt lengyelre, a görögöknél is előfordul… olyan jó érzés ilyen színes társasághoz tartozni! J

Vasárnap megint elmentem a katedrálisba a reggeli misére, és ezúttal Zuza, az egyik lengyel barátnőm is jött velem. Most épp szolgált a kórus, és gyönyörűen szóltak... Mivel éneklés nélkül nem élet az élet, így mise után odamentem a vezetőhöz, és megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e. A nőci elkérte az e-mailemet, aztán írt is a részletekről. Megkérdezte, hogy tudok-e kottát olvasni...  J  Végül is jogos a kérdés. J Na szóval az első próba március 8-án lesz, három hetente énekelnek a misén. Május elején pedig egy nagy koncertet szerveznek a katedrálisban. Can’t wait for it! J

Az utóbbi 3 hétben bulizni is voltam párszor, de a betegség és a hideg miatt tényleg csak párszor…egyszer például egy cubai hangulatú bárba mentünk páran, ahol  salsázni tanultunk.

Most szünet van az egyetemen, a koli teljesen kiürült. Csak néhány külföldi maradt, engem is beleértve ugye. Naree-nak, a kóreai lánynak van gitárja, és szívesen kölcsön is adja ha kell, szóval legalább egy hangszer van a közelben amivel ellehetek. (Szegény drága hegedűm otthon sírdogál egyedül a hideg szobámban…Mondjátok meg neki, hogy szeretem, és örökké szeretni fogom!)

A szünetben igyekszem teljesen meggyógyulni, és persze a kötelező olvasmányokkal is haladni fogok, ha minden jól megy. 

Puszi mindenkinek!!!

Egy újabb szép hét Angers-ban

Sziasztok!

Na leültem, hogy újra írjak Nektek! Le lettem ugyanis szidva, hogy hétfő óta nem jelentkeztem... :)
Tehát: kedden Katerinával elmentünk végre bicót kölcsönözni! Nagyon menő darabot kaptam: van lámpája, kosárkája, adtak hozzá zárat, és szép lila (én választhattam a színt; a csávó volt olyan kedves, és kihalászta nekem a legelérhetetlenebb helyről, sok másik közül :p). Szerda reggel épp siettem az első órámra, amikor a kolesz főbejáratánál megállítottak, mert népszámlálás volt, és mivel itt töltök egy szemesztert, be kellett kerülnöm a statisztikába. :) Bele lettem számolva a francia népbe. :p Amikor hazajöttem, vettem zsetont a mosógéphez, mert eljött az ideje a mosásnak. Ez egy nagyon izgalmas procedúra, ugyanis a koleszban élő több száz emberre mindösszesen egy mosógép jut jelenleg, mert a másik elromlott. Szóval egy táblázatban kell kiválasztani a szabad és számomra megfelelő időpontot, nem lehet ám csak úgy akármikor mosni. Végre eljött az én időm, bedobtam a zsetont a gépbe, beraktam a ruhákat, és már indítottam volna a mosást, amikor eszembe jutott, hogy valamit kihagytam. Kinyitottam újra az ajtót, és ez bizony nagy hiba volt. Utána ugyanis már nem tudtam elindítani a programot, mert a gép úgy vette, hogy már kész vagyok... csak egy kicsit voltam idegbeteg. :) A portán nem volt senki, így csak másnap mehettem magyarázkodni. De szerencsére a portás néni végül nem szivatott meg: kaptam egy új zsetont. Így viszont csak két nappal később tudtam mosni... :/ Szerda délután Szandi átjött segíteni kitölteni a lakbértámogatással kapcsolatos papírt, közben teázgattunk. :)  Este Cristinával falat másztunk, és óráról órára mindig nehezebb terepen megyünk: egyre jobban élvezem! :) Aztán pár görög átjött biliárdozni, és bár aznap nem voltam annyira jó formában mint máskor, azért persze élveztem a játékot. :) Ja, és ez előtt történt, hogy Katerina megtanulta tőlem a következő magyar mondatot: "Vasárnap csicseriborsót főzök paradicsommal és sajttal." Még sok helyzetben jól jöhet neki ez a magyar tudás. :D
Február 22-én közös kirándulást tervezünk Chenonceau-ba, egy gyönyörűséges kastélyhoz. Csak hogy egy kicsit menőzzek:

:p
TGV-vel megyünk, és már meg is van a jegyem! :)
Csütörtök reggel sajnos kicsit betegen ébredtem, fájós torokkal, náthásan, és azóta tart a dolog. Aznap be se mentem az órámra, mert tényleg gyenge voltam. Aztán nappalra általában javul a helyzet. Egyébként szinte mindenki betegeskedik most körülöttem. De azért ettől még nem állt meg az élet! Csütörtökön ugyanis Ágival ebédre voltunk hivatalosak egy francia házaspárhoz. :) Ő már szeptember óta itt van, és megismerkedett a férjjel, aki magyarul tanul, amióta két fiuk is magyar lánnyal házasodott, és Magyarországra is költöztek az új családjukkal. (Hát igen, a magyar nők vonzereje... :p) Szóval nagyon jófej, fiatalos lendületű emberekről van szó, akik szeretnek magyar egyetemistákkal találkozni. Linda mennyei ebédet főzött nekünk, igazi franciásat sajttal, hallal, sok zöldséggel, finom borral. :) A férj, Elie, szeret beszélni, és sokat mesélt a városról, a munkájáról, az itteni életről, stb. Nagyon érdekes dolog derült ki: az egyik fiuk Pécelen házasodott a Ráday kastélyban! Szóval voltak már a közelemben.... fura, hogy évekkel később ilyen messze találkozunk. :) Linda megdicsérte a franciámat, azt mondta, hogy csak egy ici-pici kis akcentusom van, és hogy annyi pont kell. :) Egyre mentünk, Elie (a férj) értünk jött, és 4 körül haza is hozott. Nagyon jól éreztük magunkat. Este aztán karaoke party volt a városközpontban, egy hangulatos kis bárban. Többen is vagyunk itt énekesek, szóval sok jó "előadás" volt. :) Bár kicsit rekedtes volt a hangom, de azért a Milordot elnyomtam nekik. Lesz majd videó is. :)
Tegnap délelőtt kicsit regenerálódtam, aztán Szandival ebédeltünk, majd bevásároltam a hétvégére. Este falmászás volt, most Jonas is velünk jött. Neki is nagyon tetszik a dolog (nem csoda :)). Ma reggel még mindig fájós torokkal ébredtem, és az idő is esős, úgyhogy végül nem mentem el Ágival a városközpontba. Egy rekordkísérlet lesz, puszilánc a katedrális előtt... Jól hangzik, csak kár, hogy mára szervezték. :p Arról is szó volt, hogy páran elmegyünk a helyi múzeumba, aztán egy szép tóhoz, de ilyen rossz időben senkinek sincs kedve kimozdulni... Este viszont elvileg beülünk egy bárba beszélgetni. Addig gyűjtöm az erőt. :)
Egyéb: Amikor valaki bekopog a szobámba, nem tudom hogy épp ki az, ezért magyarul is, angolul is és franciául is kikiabálok, hogy jöjjön be... :D Reggelente a takarítónők meg persze mindig épp akkor mossák fel a konyhát, amikor sietve kéne reggelit csinálnom... Mintha direkt így időzítenének...
Na megyek főzni...szép hétvégét mindenkinek! :)

Vicces hétfő

Tudjátok, sose gondoltam volna, hogy egyszer Franciaországban egy kóreai lánnyal, kóreai és angol nyelven gospel dalokat fogok énekelni főzés közben... Hát most már ezt is átéltem. :D Épp krumplit pucoltam, amikor Nari belépett a gitárjával meg egy énekeskönyvvel, és elkezdett játszani. Gyönyörű számokat mutatott, és amihez nem volt angol szöveg, azt megtanította kóreaiul... :D
Időközben rájöttem, hogy tegnap kicsit összekevertem a dolgokat. Elég fáradt voltam, amikor a bejegyzést írtam...Péntek (és nem szombat) délután nem Katerinával mentem vissza a fényképezőgép ügy miatt, hanem Szandival, akit a múlt héten ismertem meg. :) Így tudtommal hárman vagyunk itt magyarok. Na szóval tartottunk egy shopping délutánt, és bár esett az eső, de azért jól elvoltunk. :)
Ma az énekelgetés és az ebéd után elmentem az itteni erasmus felelőshöz, aki segített kibogozni, hogy melyik kurzusom hány kreditet ér. Így végre haza tudom küldeni a szükséges dokumentumokat.
4-kor Katerinával és egy másik görög lánnyal, Alexandrával bementünk a városközpontba, mert akadt ott egy-két ügyünk. :p Nagyon bírom őket, mert bár egyszerűbb lenne nekik egymás között görögül beszélni, de hogy ne maradjak ki semmiből, mindent angolul mondanak. Ez azért kedves. :)
Egyébként a franciáknak vannak fura dolgaik... például állandóan csak tésztát és steak-et esznek, és mezítláb mászkálnak mindenhova a koleszon belül, mint a purdék... Interesting. :D
Végezetül álljon itt egy érdekesség, amit a ma vásárolt pulykaszeletek csomagolásán vettem észre. 4 szelet husi van benne, az érdekes mondat magyarul a következő: "Ha öten vannak, tovább kell szeletelni." Nahát. És ha csak hárman? Akkor az egyik szeletet ki kell dobni?... Tényleg ennyire zoknik a franciák, hogy ilyen tanácsok kellenek nekik?? :D Incroyable...

"Si vous êtes 5, vous êtes obligés de trancher!!"

Egy újabb izgalmas hétvége

Üdv mindenkinek!

Igen, egy kicsit ellustultam, de most ismét írok! :) 

Nem voltak unalmasak az utóbbi napok sem. Napról napra jobban érzem itt magam: kezdem igazán megismerni az embereket, a várost, az itteni életet. Annyi minden történt már megint... hol is kezdjem? :)

Menjünk sorrendben: Csütörtök este 8-tól lenn a nagyteremben "nemzetközi zeneest"-et rendeztek nekünk a francia erasmus mentorok. Nem igazán álltak a helyzet magaslatán, ugyanis hiába gyűjtötték össze a különböző népek zenéit, normális hangszórót nem sikerült szerezniük. Így kb. fél 10-ig szerencsétlenkedtek, mire valamit sikerült elérniük, de a zene még így se volt elég hangos. Azért ennek ellenére jó kis hangulat lett. Először a görögök tanítgattak táncokat, aztán jöttek az énekek: kezdetnek egy afrikai országból 2 csaj meg 2 srác (sajnos nem emlékszem, hogy pontosan melyik országból) adott elő néhány dalt, és valami eszméletlen gyönyörűen énekeltek, acapella. A hideg rázott mindenkit... Aztán jöttek a franciák, egy kanadai srác, és a lányok addig noszogattak, míg nem én is dalra fakadtam. :) Cserháti Zsuzsától énekeltem nekik a "Mindig az a perc"-et, és jól sikerült, annyira, hogy azóta folyton nyaggatnak, hogy énekeljek gyakrabban. :) Pénteken fél 10 körül keltem, és mivel aznap nem kellett egyetemre mennem, volt időm főzni. Megint magyaros kaja mellett döntöttem: gombapörköltet csináltam rizzsel és párolt zöldséggel. Egyszer csak megjelent Francois-Xavier, aki a múltkor érdeklődött a magyar ételek felől, és amikor azt főztem, pont nem volt ott, hogy megkóstolja. Így most meghívtam ebédre. :) Az az elégedett fej, amivel ette, mindent elárult. :) Szóval szeretik a főztömet! :p 

Ezen a napon viszont egy nagyon szomorú dologra döbbentem rá. A fényképezőgép, ami a szüleimé, és amit egy véletlen szerencsétlen folytán leejtettem a konyhában, megunta az életet… (ezúton is szeretném kifejezni mélységes szégyenemet és sajnálatomat) Úgy döntöttem tehát, hogy veszek egy újat, hisz még rengeteg fotóznivaló lesz itt… Nagy lelkesen kinéztem a legolcsóbbat, hogy spóroljak. Hát nem ezen kellett volna... Itthon sajnos kiderült, hogy gagyi, és nem is olyan kártya passzol bele, ami nekem kéne. Pedig erre direkt rákérdeztem, és a nő aki segített, akinek tudnia kellett volna, hülyeséget mondott. Így másnap vissza kellett vinnem a cuccot a számlával együtt. De még aznap este megint party volt: most a görögök hívták össze a társaságot a Le Soft nevű bárba. Ismét nagyon jól sikerült az este. :) Aztán szombaton Katerinával bementünk a városba a fényképező-ügyet elintézni, meg a piacon vásárolni ezt-azt. Hideg, szeles idő volt, de a nap szépen sütött. A gépet vissza vették volna rögtön, csak hogy otthon kiesett a dobozból valami kis madzag, ami nélkül nem volt teljes a csomag... Így délután mehettem vissza ismét... De minden jó, ha vége jó, szerencsére sikerült kicserélni egy jobbra, és elég volt csak a különbözetet kifizetnem. Amikor hazaértem, megint főztem, megint pörköltet, de most lapockából. Legalábbis elvileg azt vettem a piacon, de már nem vagyok egészen biztos benne... mindegy, azért nem lett rossz. :) 

Ma reggel elmentem a katedrálisba meghallgatni egy misét. Gyönyörű épület, gyönyörű helyen. Fél órával hamarabb értem oda, így előtte még volt időm nézelődni, fotókat csinálni. Aztán leültem előre, és lestem ki a fejemből. Egyszer csak egy néni odajött hozzám, és megkért, hogy olvassak olvasmányt vagy szentleckét… Az ajánlat megtisztelő volt, de azért így elsőre nem vállaltam be, még nem igazán tudom, hogy mennek Franciaországban a miséken a dolgok… :p Megmondtam neki, hogy magyar vagyok, és most vagyok itt először, nagyon izgulnék, szóval talán majd legközelebb. J

Érdekes volt franciául hallani a miserészeket meg mindent, de én most még magyarul vettem részt. :p Közben egy érdekes dolog történt: egyszer csak belibbent az oltár elé egy pillangó, és ott körözött percekig. Nagyon különlegessé tette az egészet… ő volt az első, amit láttam ebben az évben: szép helyet és pillanatot választott a köszöntésemre! J

Mise után kb. egy órát kellett a hidegben várnom a buszra, mert vasárnaponként nagyon ritkán járnak... az utcák pedig teljesen üresek voltak. A vasárnapi pihenést itt nagyon komolyan veszik az emberek.

Délután biliárdoztam néhány arccal, és nagyon jó formában voltam, elsőre háromszor is nyertem... :p Rájöttem, hogy imádom ezt a játékot! :)

Este Ewelinánál volt tea party, és megint jót pletyiztünk. Legközelebb én hívom meg a lányokat. :) Azt hiszem ennyi. Köszönöm a figyelmet! :p

Esős napok

Üdv!
Ideje beszereznem egy ernyőt, mert itt szinte minden nap esik... A legutóbbi képeim becsapósak,nem ragyog olyan gyakran a nap... De hideg tényleg nincs. Csak nedvesség. Nem is normális eső esik, hanem valami sűrű pára...nem is tudom, de tegnap eléggé lehangolt az idő, és nem csak engem. Mindenki, akivel találkoztam, olyan bágyatag volt. Viszont a madarak állandóan csicseregnek, ez valamit azért javít a helyzeten. :)
Tegnap reggel és délután volt egy-egy irodalom órám. Nem rosszak, a tanárnő követhetően, szépen beszél, és még érdekesen is tartja az órát. Az egyiken egész félévben csak egy könyvet fogunk venni, Albert Cohen-től a "Belle du seigneur"-t. Nagyon boldog voltam amikor megtudtam, hogy csak ennyi a kötelező. Aztán megláttam egy példányt valakinél: 845. oldal... Szóval lassan ideje elkezdeni... :p
Az esti órám után rögtön elmentem egy kicsit edzeni, Cristinával megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Kb. egy órát voltunk, aztán hazajöttem lezuhanyozni, és 9-re átmentem a Belle Beille-be, mert Katerina tea partyt rendezett a szobájában. :) Igazi csajos este volt, vééégre lehetett pletykálni!... :D Ez a befejezés teljesen ellentétben állt az egész napos rosszkedvvel. :) Kezdjük egymást jobban megismerni, talán igazi barátokat is találok itt. :) A csajok felfedezték a youtube csatornámat, és egész este azt hallgattuk... :D Olyan aranyosak. Szeretnének rendezni egy karaoke party-t hogy énekelhessek nekik élőben. :) Jól esik, hogy ennyire tetszik nekik a hangom. Amúgy azt hallottuk, hogy az előző félév erasmusosai nem voltak ennyire aktívak, nem vegyültek ennyire egymással, mint mi. Igaz is, hogy mindenki nagyon nyitott, keresi a másik társaságát, és nem csak a saját nemzetiségéhez tartozóval lóg. Ewelinával, az egyik lengyel lánnyal azt beszéltük, hogy itt minden este történik valami. Ő is úgy volt otthon mint én, persze eljárt a barátaival ide-oda, de nem ilyen gyakran... itt viszont nincs megállás! :D
Most pedig összedobok valami kaját a napokkal ezelőtt vásárolt gombából, mert ahogy Katerina mondta, "they are dying in my fridge". :D

Zajlik az élet

Voila! Bonsoir!
Este van, fáradtság van.... itt sosincs megállás: minden nap annyi program, annyi tennivaló akad, hogy aztán ilyenkorra teljesen lemerülök. Persze jó értelemben. :) Tegnap a görögöknél közös főzőcskézés volt. Ők a Belle Beille nevű koliban laknak, ami kb. 2 perc sétára van az enyémtől. Általában ők a társasági élet fő mozgatórugói. Mindig kitalálnak valamit...Szóval ott voltunk fél 4-ig, aztán átjöttünk ide a Lakanalba, (ahol én is lakom), és bekapcsolódtunk a szokásos vasárnapi társasozásba. Jungle Speed ment kifulladásig. :) Aztán feljöttem a szobámba, skypeoltam végre Krisztivel is :p, majd éjfél körül lefeküdtem. Ma reggel el kellett szaladnom a boltba reggeliért, mert tegnap elfelejtettem erről gondoskodni. Még hozzá kell szoknom az önálló élethez... :) Aztán 11-kor elindultunk Haochieh-vel, Katerinával és Ewelinával a központba nézelődni, turistáskodni. :) Nagyon szép idő volt, csak a mi tiszteletünkre! Ahogy visszaértünk, rögtön beborult az ég. Együtt ettünk az egyetemi étteremben, aztán elköszöntünk egymástól, visszajöttem a szobámba, hogy egy kicsit pihenjek. 6-kor Ewelinánál teáztunk, aztán elmentünk közösen aerobicozni. Rengeteg lelkes résztvevő volt, szinte megtöltöttünk egy egész tornatermet. Nagyon jól éreztük magunkat, szóval eldöntöttük, hogy rendszeresen járunk majd. Még Katerina is, aki pedig saját bevallása szerint utál mozogni. :) Aztán hazajöttem, letusoltam, és mentem is vissza a Belle Beille-be, mert az osztrák Katharinának ma volt a szülinapja, és őt ünnepeltük. Mielőtt elváltunk, páran lányok megbeszéltük, hogy holnap együtt kölcsönzünk bicajt. Alig várom, hogy végre azon száguldozhassak! Akkor aztán tényleg teljesen otthon fogom magam itt érezni... :)
Egyébként biztos sokan feltettétek a kérdést: és mikor vagyok egyetemen?? :p Nos, azért fogok tanulni is, nem kell aggódni... Kedden, szerdán, és csütörtökön lesznek óráim, összesen négy. Az órákon legalább franciául lehet majd kommunikálni... kicsit már elegem van az angolból meg a franglais-ból. Szinte romlik tőle a franciám... De ma sikerült rávennem néhány embert, hogy ugyan gyakoroljuk már a franciát, ha már Franciaországban tanulunk.... :)
Na megyek aludni, jó éjt mindenkinek!
Bisous!

Sunday morning, rain is fallin'...

Most egy kicsit szomorúan indult a reggel. Felkeltem fél tízkor, és kinéztem a fél 11-es buszt, hogy elmenjek a katedrálishoz. Esős, szürke idő van, kiszaladtam a megállóba esernyő nélkül, és kiderült, hogy csak 11-kor jön a legközelebbi járat…. Így nem tudtam bemenni.  Ha olyan szép tavaszias idő lett volna mint tegnap, akkor elsétálhattam volna a központig, de így, ernyő nélkül… pedig hideg nincs, tegnap óta a vékony bőrkabátomban mászkálok.

A rosszul induló reggelhez az is hozzájárult, hogy éjjel nem sokat aludtam. Hála a fölöttem lakó spanyol lánynak, aki visítozva skype-olt 2-ig, és a kedves francia kolesztársaimnak, akik éjfélig itt ordítoztak az ajtóm előtt, aztán elmentek egy buliba, majd fél négykor visszajöttek ismét itt ordítozni. Nagyon ideges lettem amikor rájuk ébredtem hajnalban, majdnem kimentem helyrerakni őket. (Enci, Te tudod, hogy megy ez… :D). De aztán végül győzött a türelmes énem, és inkább felkeltem enni egy szelet csokit, mert majd éhen haltam… :p A leghangosabb egyébként mindig Maryne. Elég volt egyszer leírnom, hogy mennyire bírom, máris kikészített. Úgy visongat meg hahotázik mint egy debil. De ezt leszámítva tüneményes. J Lehet, hogy most, amikor délelőtti másnapos szunyáját végzi, oda kéne mennem az ajtaja elé egy kicsit őrjöngeni, csak hogy megtapasztalja milyen érzés. J

Hát az eső miatt lehet, hogy végül nem megyünk be délután várost nézni a lányokkal, viszont talán majd társasozunk vagy biliárdozunk helyette.

Szép vasárnapot mindenkinek!

A 2. hétvégém Angers-ban

Tegnap megint voltunk falat mászni Cristinával, és örömmel vettem észre, hogy egyre jobban megy a dolog. :) Megtanultunk zuhanni is. Nagyon király érzés! :D Persze ott van a biztonsági kötél, ami megfog, szóval no para. De valami eszméletlen jó ez a sport! :) Aztán este elmentünk a központba egy Le Soft nevű helyre. Elvileg ez volt a "hivatalos" erasmusos ismerkedős est, de már úgy mentem oda, hogy sokakat ismertem. Nagyon baráti volt a légkör és jól esett, hogy mindig volt kivel beszélgetnem, és mindenki nyitottan és kedvesen állt hozzá a másikhoz. Fél 1-ig maradtam, aztán a társaság felével elindultunk vissza a koleszhoz az utolsó busszal. Szép hóesésben mentünk haza, és csodák csodájára nem állt le a tömegközlekedés! :) 3-ra kerültem ágyba, ma pedig fél 10-kor keltem. Reggel Katerina hívott, hogy menjek vele és néhány másik erasmusossal a városközpontba nézelődni, de nem volt hozzá energiám, plusz mosnom és főznöm is kellett. Csináltam paprikás csirkét rizzsel, és a franciáknak tetszett az illata, így megkínáltam őket. Nagyon elégedetten ették, szóval büszke voltam magamra. :) Közben facebookon azt terveztük Haochieh-vel és két lengyel lánnyal, hogy délután elmegyünk a várhoz, de inkább elhalasztottuk a dolgot holnapra. Így ma el tudtam menni Cristinával és Jonassal, a lett sráccal Dechatlonba. Mivel hogy ilyen sportos életet fogunk élni itt Angers-ban, be kellett szereznünk egy-két cuccot. :) Aztán mindhárman fáradtan értünk vissza. Nekem egy kicsit a fejem is megfájdult. Ettem vacsira maradék csirkét, és Maryne is azt vacsorázta, igazi sikerélmény, hogy ennyire ízlett neki. :p Közben fiúügyekről beszélgettünk. Nagyon bírom ezt a csajt, a franciák közül ő a legközvetlenebb. Holnap 11-re átmegyek a katedrálisba meghallgatni egy misét. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet az egész franciául, egy ilyen impozáns helyen. :p
Jó éjt, kedves otthoniak! :)

január 25. péntek

Hello again! Minden jól halad eddig: az órarendem még nem végleges, de alakul; egyre több kedves ismerősöm van, és már mondhatom, hogy barátokat is szereztem. :) Egy pici honvágy ugyan felütötte a fejét, de nem szomorkodok! Tegnapelőtt este volt egy spontán erasmusos buli a belvárosban, egy nagyon jó kis bárba mentünk vagy 30-an. Mindenki barátságos, nyitott, érdeklődő. És elsőre mindig azt hiszik, hogy ír vagyok.... :p Elkezdtem végre sportolni is: falmászásra iratkoztam be a román lánnyal, Cristinával. Nagyon jó volt az első alkalom! Ma megyünk újra, és egyébként kiderült, hogy ingyen használhatjuk az edzőgépeket, szóval rendszeresen járunk majd gyúrni is. :) Ma délelőtt Ágival elmentünk egy nagyobb szupermarketbe hétvégi bevásárlásra. Holnap vagy holnapután mutatok a franciáknak egy jó kis magyaros gombapörköltet. Bár szerintem a pirospaprika amit itt vettem a közelébe se ér az otthoninak, de azért egy próbát megér. :)  Aztán páran bemegyünk majd nézelődni a városközpontba, az elsődleges úticél a vár. Remélem jó időnk lesz! Ma este egyébként megint lesz egy buli, és megint megyek, mert nem szeretnék kimaradni semmiből. :) Hamarosan kölcsönzök bicajt is, és ha jön a jó idő, bejárjuk majd a környéket és a Loire egy részét. Állítólag gyönyörű bicikliutak vannak.
Hiányzik a hegedűm... :( És egy picit azért Ti is... :)

Ügyintézés, rohangálás, barátkozás

Sziasztok!

Jó sok mesélni valóm van. :)

Tegnap reggel Christina-val és Haochieh-vel 10-kor volt randevúnk a földszinten: a városközpontba készültünk bankszámlát nyitni és sim kártyát venni. Christina viszont nem jött, és a tajvani lánnyal hiába vártuk fél órán át. Végül hagytunk egy üzenetet az ajtaján Haochieh számával. Elindultunk tehát ketten, de még a buszmegállóban találkoztunk egy csapat göröggel, akik szintén azért mentek a központba, amiért mi. Együtt folytattuk tehát utunkat. :) A buszról jól lehetett gyönyörködni a városban a nagy, TISZTA ablakokon át... nem ehhez vagyok szokva. :) Ki is néztem magamnak egy hangulatos templomot nem messze a folyótól. Apropó folyó: kiderült, hogy nem a Loire folyik keresztül a városon, hanem egy mellékága, a Maine. Nekem ez újdonság volt. A görögök tudták hogy hol kell leszállnunk, mert már jártak arra, szóval ők vezettek. Amikor odaértünk a bankhoz, kiderült, hogy hétfőnként nincs nyitva... (És amúgy délben meg egy órás ebédszünet van....és itt megemlíteném azt is, hogy a szórakozóhelyek pedig éjjel 2-kor bezárnak... Milyen hely ez??) Sopánkodtunk egy sort, aztán áttértünk a következő napirendi pontra, ami a sim kártya vásárlása volt. Elmentünk a Free nevezetű helyre, ahol kiderült, hogy francia bankszámla nélkül nem igényelhetünk kártyát. Csodás. Nagyon örültünk. Ezek után néhányan visszamentek a koleszba, és hárman maradtunk: egy görög lány (Katerina), Haochieh és én. Elmentünk ebédelni egy étterembe, és nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Tényleg jól éreztem magam velük. :) Haochieh-nek nagyon aranyos elszólásai vannak a tajvani akcentusa miatt. Például: festi a haját, és azt akarta megkérdezni, hogy az egyik helyen amit látott, vajon drága-e a hajfestés. Ehelyett ezt mondta: Is it expensive to die here? Közöltük vele, hogy igazából meghalni ingyen is lehet. De nem érdemes. Főleg nem itt és most. :D Kaja után bementünk egy ruhaüzletbe meleg harisnyát nézni nekem, de sajnos nem találtunk jó áron. Láttam soooook szép dolgot, de szerencsére Katerina megakadályozott abban, hogy szórjam a pénzt. Ki is neveztem aznapra a shopping guardian-emnek. :) Eztuán egy Tesco szerű szupermarket következett, ahol vettünk kaját, majd visszamentünk a koleszokba - mert hogy kettő van: én a Lakanalban lakom, ők meg a Belle Beille-ben. Mindkettőben vannak erasmusosok, de a Belle Beille-ben azért többen laknak. Mikor hazaértem, épp akkor jött meg Christina is: nagyon ki volt akadva szegény. Elmesélte, hogy szörnyű napja volt, semmi nem jött neki össze, és megmagyarázta miért nem tudott reggel velünk jönni. Szegénynek elég nehezen indulnak itt be a dolgok. De nem baj, mert a héten megyünk falat mászni, és az zsír lesz! :) Tegnap ezeken kívül más nem nagyon történt. 

Ma reggel fél 9-kor keltem. A takarítónő pont akkor hozta rendbe a konyhát, amikor kinn reggeliztem, és gondosan körbesöpört. Ugye ennek a babonának csak Magyarországon van ereje? :p Anyway, szerencsére nem vagyok babonás. :) Az egyetemre 10-re kellett átmennem 20. századi francia irodalom órára. Miután felvettem a cipőmet, gondoltam kipróbálom az előző nap nagy nehezen beszerzett csodálatos bőrápoló cipőkrémemet. Ám egyszer csak mire leszek figyelmes? (Amire a boltban nem): Kék színű. Kék. Kék cipőre. A csizmám pedig fekete. Ügyesen és megfontoltan választottam, ugye? :) 

Ami az irodalom órát illeti: érdekes volt, de rájöttem, hogy nem nekem való.... nem igazán passzol az otthoni 20. századi irodalom órához, így egy másikat kell majd választanom. Még jó, hogy van 3 hetem összeállítani az órarendemet. :)

  11:10-kor Katerinával találkoztam a buszmegállóban, mert tegnap vele és a tajvani lánnyal eldöntöttük, hogy ma tényleg elintézzük a központban amit kell. De most meg Haochieh nem volt a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen, így hát ketten indultunk el. És ismét nagyon jól szórakoztunk ügyintézés közben. Plusz ma még sikerrel is jártunk. :) Meglett a bankszámla és a kártya, és mindenhol mindenki nagyon kedves volt velünk. Érdeklődtek, hogy honnan jöttünk, mit tanulunk. És őszintén mosolyogtak miközben végezték a munkájukat: ilyet is ritkán látni Magyarországon... A hivatalos tennivalók közben Katerina mutatott egy nagyon jó kézműves csokiboltot, és vettünk egy karamellás csokitömböt: hát azt az ízt sose felejtem el... mennyei volt! 

Fél 2 körül végeztünk, 2-re már vissza is értünk. Úgy terveztük, hogy az egyetemi étteremben eszünk, ami fél 2-kor (!) bezárt. Hát mi erre valahogy nem számítottunk. Görögországban és Magyarországon is ilyenkor még bőven ebédidő van... Szóval más megoldást kellett találni. Katerinának volt még saját kajája, így ő hazament, én pedig bementem a legközelebbi szupermarketbe, hogy szerezzek valamit. Úgy gondoltam, főzök egyet gyorsan. Sikerült is, de csak fél 5-re lettem vele kész. Kérdezték a franciák, hogy Magyarországon ilyen későn szokás-e ebédelni... mondtam nekik hogy nem, csak most elbénáztam az időt... :) Fix, az egyik srác megjegyezte, hogy jófej vagyok, mert vegyülök velük és keresem a társaságukat. Azt mondta, hogy a legtöbb erasmusos klikkesedik és kerüli a franciákat. Úgy tűnik, sikerült megszerettetnem magam. :) Arra is megkért, hogy majd főzzek neki valami magyar specialitást. Ebéd után Jonas, egy lett srác megkínált finom lett teával. Utána ejtőztem egy kicsit a szobámban, beszéltem néhány szerettemmel, majd lementem a földszinti közösségi terembe, ahol Jonassal + egy osztrák és egy görög lánnyal biliárdoztunk. Hát ennyi. :) 

Napi észrevételek: itt minden épület, sőt, a járdák, kövek is mohásak és mondhatni poshadtak a sok esőtől... olyan, mintha a város évekig víz alatt feküdt volna... nem mondanám ezt csúnyának, mindenesetre érdekes hatása van. :) Az is kiderült, hogy a franciák és az osztrákok is először balról adnak puszit köszönéskor.

Összegzésként elmondhatom, hogy ma is jó napom volt. :) 

Jó éjt!!

Az első vasárnap

Bonsoir mindenkinek!

Először is szeretném megköszönni a kedves visszajelzéseket; nagyon jól esik, hogy ennyien érdeklődtök irántam, és nyomon követitek a bejegyzéseimet! A mai napon ismét lett egy új ismerősöm: Christina, egy román erasmusos lány, akivel délelőtt a konyhában beszélgettem sokat. Szóval kedves otthoni Krisztim, megvan az itteni alteregód! :) Bár fekete hajú és 27 éves, de ő is jó arc. :) Elmesélte, hogy másfél napig utazott busszal Bukarestből. Pénteken érkezett, és elmondása szerint nagyon elveszve érzi magát, mert nem tud franciául beszélni. Érteni érti a nyelvet, de nem mer megszólalni. Az angolja viszont tökéletes, így hát ezen a nyelven kommunikálok vele. Egyébként azt tapasztaltam, hogy a legtöbb erasmusos nem nagyon tud és nem szeret franciául beszélni... Ma 3-tól összeültünk páran társasozni, ismerkedni a kolesz társalgójában, és szinte minden angolul folyt. Nincs bajom ezzel, mert beszélem és értek mindent, de azért mégiscsak Franciaországban vagyunk és azért jöttünk ide, hogy a nyelvet is tanuljuk. Tant pis, azért szerencsére akad egy-két olyan stréber mint én, aki a franciát szívesebben használja. :p A ma összegyűlt társaságban voltak görögök, amerikaiak, lengyelek, lettek, egy osztrák lány és egy kanadai srác. A legtöbben kereskedelmet, marketinget tanulnak, de van sok bölcsész is, fizikus, és egy teológus is. (Hallod, Enci? :) Most mondanám, hogy a Te alteregód, de fiú, és még egy szót nem beszéltem vele... :D) Ha minden jól megy, a következő erasmusos összejöveteleken még több embert megismerhetek. Egészen különleges élmény ez az egész. :)
Holnap kezdődik a második félév, de nekem hétfőnként nem lesznek óráim, csak kedden és szerdán. Van egy csomó sportolási lehetőség, amiket igyekszek maximálisan kihasználni. Beiratkozok majd röpire és talán falmászásra Christina-val. Sőt, ha lehet, salsára és aerobicra is fogok járni. Az a baj, hogy túl sok mindent szeretnék... :D Holnap Christina-val bemegyünk a városközpontba francia bankszámlát nyitni és kártyát venni a telefonunkba. Ingyenes bicajkölcsönzésre is van lehetőség, amit szintén holnap szeretnék elintézni. Itt mindenki azzal jár, és igazuk is van: nem kerül semmibe, gyors, nem szennyezi a levegőt. A városközponttól egyébként elég messze van a koli és a campus: busszal negyed óra alatt lehet bejutni, gyalog egy óra is lehet az út. Holnap megyek be először, már nagyon kíváncsi vagyok. Csinálok majd sok képet. :) De most még undi egy idő van: 1-2 fok, felhők, szürkeség. A hó már elolvadt, és a franciák előre rettegnek a következő adagtól.... :D
Holnap amúgy a thaiföldi lány, Haochieh is csatlakozik majd hozzánk.
Egyéb érdekes részletek: tegnap kiderült, hogy az egyik sráccal egy napon születtünk, és Maryne megjegyezte, hogy hasonlítok Anne Shirley-re. :) Ma pedig megtudtam, hogy van egy bár, ahol havonta egyszer bármilyen amatőr énekes felléphet. Azt hiszem, kipróbálom magam. :) Összehívok majd pár embert, és elmegyünk, ha úgy alakul. :) Egyedül természetesen nem megyek távoli, idegen, sötét helyekre. Nem kell aggódni! :)
A héten munka után is kell néznem. Remélem találok valami nekem valót. :)
Napi örömök: ma nem égettem oda semmit, és egy lefolyót sem dugítottam el.
Napi idegeskedés: Este fél 9-ig nem volt internet, ezért az itt elintézendő ügyeimet csak most tudtam megcsinálni. Szerettem volna egy templomot is találni magamnak, de net nélkül nem tudtam rákeresni a helyi lehetőségekre és miserendre. Majd jövő héten. :)
Mára ennyi.
Jó éjt!

4. nap: Sikeres beilleszkedés a társasági életbe

A mai napom pontosan két részre osztható: egy antiszociálisra és egy extra szociálisra. Az ellentét nagyon szembetűnő. Fél 10-kor keltem és délig csupán egyszer mozdultam ki a szobámból, akkor is csak a konyháig mentem a porszívóért. Csináltam egy gyors takarítást, felvettem az otthoni kurzusaimat a neptunban, hajat mostam, facebookoztam, és szép lassan érezni kezdtem, hogy ez a magánykodás nem mehet így egész nap. Amikor visszavittem a porszívót, reménykedtem, hogy szembejön valaki, de olyan kihalt volt minden, hogy az az érzésem támadt, mind hazamentek. Hanem aztán dél körül előjött egy srác, épp amikor végeztem a lábosomra olvadt matrica lekapargatásával. Nagyon örültem a sikeremnek, így jókedvűen köszöntem neki, és pár szót csevegtünk. Aztán előkerült Maryne is, enyhén másnapos állapotban, és rögtön megtudtam, hogy miért van ekkora csönd az emeleten: tegnap hajnalig buliztak. Nagyon fáradt lehettem, mert nem sokat hallottam éjjel belőlük. Kérdezte, hogy miért nem jöttem, én meg mondtam hogy azért, mert nem tudtam róla. Plusz nem is figyeltem annyira, mert még fáradt voltam az első napok hajtásától, a szervezkedéstől, tesztírástól. Ekkor döntöttem el, hogy merde, mától mindenhol ott leszek, mindenkit megismerek, és mindenki meg fog szeretni!!! :D Egyre többen szállingóztak a konyhába, én pedig megkezdtem a teljes beilleszkedést. És ment is szépen a dolog. Jött egy számomra új srác, aki, mint kiderült, csak régen volt koleszos és néha visszajár a haverokhoz. Kiderült, hogy énekel és gitározik. Kiderült, hogy én is énekelek és gitározok. Kiderült, hogy van itt gitár, elővették. Zenéltünk egy jót, közben dumáltunk, és végre éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Megismertem szinte mindenkit akivel egy emeleten vagyok,  az egész délutánt velük töltöttem. Főztünk, ettünk, dumáltunk, pókereztünk, a fiúk kártyatrükköket mutogattak. Nagyon büszke voltam magamra, mert mindig én jöttem rá legelőször a titokra. :) Ez után megnéztük a youtube-on ahogy egy varázsló nőket vagdos ketté. Azt is megtudtam, hogy miért érzek füstszagot időnként. !Vigyázat: a következő 6 mondat megtekintése édesanyák számára nem ajánlott!
Hát bizony nem rágócigit szívogat itt Julian és Matthieu... Kicsit megijedtem, hogy esetleg passzívan én is a szendvics hatása alá kerülhetek, de Julian megnyugtatott, hogy ez nem lehetséges. Mindenesetre kitűnő kedvem volt egész nap. :D Kár értük, olyan intelligens srácok, és még jól is főznek. Meg is kínáltak finom rizottóval, amit az alatt készítettek el, amíg dumáltunk. Hm... lehet, hogy vicces rizottó volt?
Úgy beszéltük meg, hogy 8-kor lemegyünk a földszintre, ahol két tök ismeretlen spanyol lány szülinapjára voltunk hivatalosak. Ehhez képest fél 10-ig kártyáztunk, és csak 5 percet voltunk a partyn...Ez idő alatt koccintottam a szülinaposokkal és megbeszéltem a zenész srác (Julian) egyik csaj ismerősével, hogy majd együtt fogunk énekelgetni, és Julian kísér gitáron, mert ők ketten így szokták nyomni. Ennek nagyon örültem. :) A buliról Gérald-al, Pauline-al, és Jonas-szal, a lett erasmusos sráccal átmentünk a közösségi terembe biliárdozni. Éjfélig játszottunk, aztán feljöttünk és elköszöntünk egymástól. Most itt ülök, összegzem a napom, és nagyon elégedett vagyok a szociális teljesítményemmel. :) Kezdek megint éhes lenni, úgyhogy eszek egy kicsit a kedvenc büdi sajtomból. Aztán irány az ágy....
Bye-bye! :)

:)

Ma reggel Angers kb. 3 centis hóra ébredt, és ez elég volt ahhoz, hogy összeomoljon a tömegközlekedés... :D Mindenki teljesen odavan, emiatt a 3 centi miatt nem mentünk városnézésre, mondván, hogy az nagyon "veszélyes" ilyenkor. :D Egyébként olyan jó, fél 9-re kellett átérnem a campusra az első programra, és elég volt fél előtt 5 perccel elhagynom a szobámat. :)
Ma egyébként többször volt olyan érzésem, hogy valaki "vezet". Először is nem tudtam pontosan melyik épületbe kell mennem a sok közül, de elsőre jó helyre mentem be. :) Minden új erasmusost összehívtak, hogy írjunk egy francia szintfelmérő tesztet. Fél óra várakozás és regisztráció után beülhettünk a terembe. Beléptem, körbenéztem, kinéztem magamnak egy lányt aki mellett nem ült senki, és odamentem. Aztán megszólítottam franciául, megkérdeztem, hogy mit tanul. Erre ő elkezdte mesélni, hogy ez egy három éves doktori képzés, másfél évet itt, másfél évet Magyarországon végez... én erre magyarul: Te magyar vagy?!! :D És igen...Vicces pillanat volt... :D És kiderült, hogy egy koleszban vagyunk, szóval tök jó. :)
Aztán megírtuk a 3 (!) órás tesztet, ami után teljesen agyhalottak lettünk. Utána elköszöntem Ágitól és elmentem ebédelni a menzára. Kaja után az egyik erasmusos kordinátor körbevezetgetett minket a campuson, hogy megmutogassa mi hol van, de "csak nagyon óvatosan, kis kört" mentünk a haaaaatalmas mennyiségű, életveszélyes hó miatt. :) A helyzet annyira vészes, hogy a francia koleszosok haza se mennek a hétvégére...Lol :D
A kis tájékoztató közben összehaverkodtam egy thaiföldi lánnyal, Haochieh-el. Beletelt egy kis időbe míg megtanított helyesen kiejteni a nevét... :D
Kiderült, hogy van a kolesz társalgójában biliárd asztal!! És hogy minden vasárnap délután van lenn közös társasjátékozás, haverkodás, külön erasmusosoknak. :) Már várom a holnaputánt.
Az is kiderült, hogy a lakbértámogatáshoz és a bicajkölcsönzéshez  francia bankszámlát kell nyitnom. Ingyenes, viszont hétfőig várnom kell vele. Hétvégente itt minden leáll, vasárnap semmi sincs nyitva.
Lássuk, mi volt még ma... Ja igen, bevásároltam a hétvégére. :) Aztán levittem a szemetet. Hú de izgi. :D
7 körül gondoltam felavatom az újonnan szerzett szuperjó, szuperolcsó lábosomat. Elkezdtem benne vizet forralni teához, aztán pár perc múlva fura égett szag kezdett terjengeni... Természetesen a lábos alján felejtettem egy sz*ros matricát... Szóval kaparhattam le az elektromos tűzhelyről a nyomokat... :D
De közben megismekedtem egy lett fiúval, aki szinte semmit nem tud franciául. Elég elveszett így szegény... szóval vele angolul beszélek. Egyébként nagyon sok erasmusos nem tud franciául. És a franciák a tájékoztatón nem nagyon akartak angolul is beszélni... aztán végül muszáj volt nekik. De állítólag nem büszkeségből nem szólalnak meg angolul, hanem mert nem tudnak jól, és szégyenlik... Ezt mondta az egyik prof. :)
Na szóval teafőzés és szerencsétlenkedés után leültem a franciákhoz vacsizni, miközben ők új faliújságot csináltak erre a félévre. Aztán az egyik csaj puncsot készített, és azt iszogattuk, közben csevegtünk. Hát ennyi volt a mai napom. :)
Bisous!

Kezdetek

Hát itt vagyok. J Tegnap este fél 6 körül értem Angers-ba, a volt francia tanárom, Alexandre nagyon kedvesen fogadott az állomáson, és kocsival elvitt a koleszhoz.  Hideg, de napos idő volt itt, és gyönyörű naplemente fogadott. J A portán megkaptam a szobakulcsom, Alexandre segített felhozni a cuccokat, és aztán megbeszéltük, hogy elmegyünk vacsizni. Magamra hagyott, elkezdtem kipakolni, ismerkedni a hellyel. Egy szoba és egy fürdő van.  Kicsi mind kettő, de modern, és már otthonossá is tettem a cuccaimmal meg egy-két képpel.  A 3. emeleten vagyok, az ablakom előtt egy kis park és egy parkoló van. Ahogy kiléptem a szobámból, 2 francia srác meg egy csaj rögtön jött bemutatkozni, ismerkedni. Nagyon arik, segítettek csatlakozni a nethez. Pontosabban az egyik srác kódjával tudtam csak feljönni, mert a sajátom még nincs meg. Ma délután csináltattam meg a diákomat, és csak az után tudtam nethozzáférést igényelni, és sajna egy hét is lehet, mire megkapom. Szóval addig csak az ingyenes wifit tudom használni, ahhoz meg mindig át kell mennem a könyvtárba.

Fél nyolckor Alexandre értem jött, és elvitt egy tök menő amerikai hangulatú étterembe. Jó, hogy van itt valaki, aki ismer és segít a beilleszkedésben. Ráadásul azt mondta, hogy ne aggódjak, mindent megtesz, hogy jól érezzem magam itt! Aki ismeri, tudja, milyen jószívű és lelkes tud lenni, ez nem változott. J

Aztán visszajöttem a koleszba („haza” J), és folytattam a kipakolást.  Éjfélkor feküdtem le hullafáradtan, mégsem aludtam jól, éjjel többször is felébredtem. Még szokni kell az új helyet. J Amúgy az ágy kényelmes.

Ma reggel fél 10-kor keltem, és lementem befizetni a lakbért meg a foglalót. Aztán Maryne, a „szembeszomszédom” elhívott ebédelni a barátaival, tök ari volt tőle. Nagyon tetszik az itteni menza, hatalmas választék van, és 3,10 euróért van főétel, saláta, desszert, és gyümölcs is. Eléggé megéri. J Anya, a következő sort ugord át, ha lehet…

Szóval ebéd közben elég sokkoló élményben volt részem...valamit félrenyeltem, ami nagyon érdekes, mert ilyen durva módon még sose történt velem ilyen… Már majdnem megfulladtam, amikor egyszer csak helyrejöttem…. A franciák fejéből ítélve elég rémisztő lehetett a látvány. De szerencsére végül nem volt nagy gáz. Milyen lúzer dolog lett volna már az ittlétem második napján meghalni a menzán… :D

Tudom anya, úgyse ugortad át ezt a részt: nyugi, ezentúl még óvatosabban fogok enni. :D

Holnap lesz erasmusos ismerkedős nap az egyetemen, ahol körbemutogatják az egyetemet, a várost, megkapjuk a kurzuskínálatot, és francia szintfelmérő tesztet írunk.  Remélem még sok jófej embert megismerhetek. J Ja, amúgy ebéd után átmentem a bölcsészkarra megcsináltatni a diákomat, és út közben leszólítottam egy szembe jövő csajt, hogy megkérdezzem, jó irányba megyek-e. Erre ő elkísért végig, mind a három helyre ahova mennem kellett, aztán meg megadta az elérhetőségeit. Olyan jófejek és szívélyesek itt az emberek! J  

Na megyek, mert mindjárt zár a könyvtár. Ma lefekszem korán, mert még nem sikerült kialudni az utazás fáradalmait. Egyébként most kezdek ráébredni, hogy milyen sokáig nem látlak majd titeket… már most nagyon hiányoztok! Puszi, jó éjt mindenkinek!