Hogy rohan az idő! 2 hét múlva már otthon leszek...
Régen írtam tudom, de mostanában nem is történt sok izgalmas dolog. Már vizsgaidőszak van, előtte meg volt két hét szünet, az alatt Szandival és Zsókával tengtünk-lengtünk erre-arra. Vásárolgattunk a városban, filmeztünk, sétáltunk. Egyik nap Cristinával és Jonassal kiegészülve kártyázgattunk, és ország-várost játszottunk. Persze angolul. :( Ittlétem alatt kb. 70 %-ban angolul beszéltem. Úgy alakult, hogy több erasmusos barátom lett, mint francia. Persze ez nem gond. Csak hát a szerelmem, a francia nyelv... háttérbe szorult szegény. :/ De legalább nagyon sokat fejlődött az angolom. Meg is lepődtem, hogy mennyit. :)
Aztán a nagy semmittevésben rám tört a honvágy, de már rendbe jöttem. Csak egy szomorúságom van: több mint egy hónapja úgy bevertem a térdemet a fürdőszobafalba, hogy azóta is fáj. Majd amikor már kezdett csitulni, szerencsére ismét bevertem, ugyanott. Ennek mekkora a valószínűsége?
Más:
Most már egyre erősebb meggyőződésem, hogy fölöttem egy vajúdó kenguru lakik. Folyton ugrál, nyüszít, mindent csapkod és mindennek nekicsapódik.
Ami viszont még ennél is érdekesebb, az az, hogy valahol alattam lakik egy lelki társ is... mármint zenei értelemben. Rendszeresen a kedvenc számaimat hallgatja, egy az egyben megegyezik az ízlésünk. És nem a legpopulárisabb zenékről van szó, hanem a lehető legkülönbözőbb stílusokról, és egy az egyben a kedvenc számaimat hallom. Nem tudom ki ez a rejtélyes idegen, nem tudom hol lakik, mit csinál, de remélem már neki is feltűnt a hasonlóság a zenéink közt. :)
A koliból folyamatosan költöznek ki az emberek, franciák és erasmusosok egyaránt. Cristina jövő héten megy... Már megcsapott minket az elmúlás szele: nosztalgiázunk, meghívogatjuk egymást a saját hazáinkba. :) Ha minden jól megy, a nyáron megyek Romániába Cristinához, aztán októberben Görögországba Katerinához... jól hangzik, mi? Bár össze is jönne... :)
Egyébként meg tanulunk ezerrel. Szandival is, Cristinával is próbáltunk együtt, de mindig csak csevegés meg röhögés lett a vége. :) Cristinával például, dacolva a rossz, szeles idővel, kifeküdtünk egyik nap a kolesz elé egy pokrócra. Kb. fél óráig bírtuk a hideget. :(
A franciák alig dolgoznak! Minden alkalmat megragadnak, hogy szünnapot vagy hosszú hétvégét tarthassanak... A boltok, könyvtárak, üzletek általában fél 9-kor nyitnak, déltől kb. fél 2-ig ebédszünet van... utálom őket ezért. :D Meg az is idegesítő, hogy az autósok és buszvezetők őrültek. Teljesen. Tiszta életveszély átmenni a zebrán...
Azt is megfigyeltem egyébként, hogy mániájuk, hogy leveszik a cipőjüket mindenhol: legyen az konyha, folyosó, könyvtár... a könyvtárban az egyik srác szerintem külön menőzni akart a felemás zoknijaival, miközben próbált velem szemezni. Szegénykém nem tudta, hogy az igénytelenség nálam nem előny... :D
Ma megírtam az első vizsgám, ami 4 (négy/NÉGY!) órás volt, és rendesen igénybe vette az agyacskámat. Az idegességtől nem is tudtam előző éjjel aludni, így hát most nincs is sok erőm a fogalmazáshoz. Remélem nem szomorodik senki el a bejegyzés rövidségétől, hamarosan bepótolom a hiányt! (Persze tudom, az ígéreteim már nem túl hitelesek... :( :p)
Na még annyit, hogy azért lesz egy utolsó kis kirándulás, amit elsősorban a magyarokkal szervezünk. Van akciós csoportos vonatjegy, ami két napig korlátlanul használható Loire megyében. Ennek örömére szombaton, ha minden jól megy, elmegyünk Saint-Nazaire-be, ahol még utoljára megcsodálhatom az óceánt. :)
Az előbb a folyosón messziről odaköszöntem egy spanyol lánynak, és megkérdeztem, hogy jól ment-e a vizsgája. Mosolyogva válaszolt hogy igen, és csak ekkor jöttem rá, hogy összetévesztettem egy másik spanyol lánnyal, és eredetileg az ő válasza érdekelt volna. :D De szerencsére vizsgaidőszak van, és ez a kérdés mindennapos. :D
Még egy örömhírt a végére: 3 hónapja elromlott az egyik főzőlap, és végre kicserélték egy újra! :)
Na szép estét mindenkinek!
Érkezésemre 12 nap múlva számítsatok, Nyugat felől, egy szép nyári estén! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése