2013. május 19., vasárnap

Time passes...

Üdv, még Franciaországból...

El se hiszem, hogy mindjárt vége a kalandnak... De a többiek se szívesen gondolnak arra, hogy szétválunk. Lesz itt sírás rendesen... Szerencsére a görögök péntek estére még szerveznek egy utolsó bulit. A híres "Because we are here..." partysorozat lezárása, "Because we are here... for the last party" címmel.
Aznap éjjel még jól kibulizzuk magunkat, aztán másnap reggel Szandival irány Párizs: ott alszunk egy éjszakát, és vasárnap....hazarepülünk!!! :)
Cristina már haza is ment Romániába. Olyan üres nélküle ez a folyosó... :( Tegnapelőtt délután elbúcsúztattuk egy kis buli keretében a konyhában. Aztán Jonassal kikísértük éjfélre a buszállomáshoz, ahol érzékeny búcsút vettünk egymástól, címet cseréltünk, és megbeszéltük, hogy még mindenképp fogunk találkozni, és biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz.

Tegnap szerveztünk páran egy  utolsó közös kirándulást Saint-Nazaire-ba és Le Croisic-ba, az óceánhoz.
Szép volt, jó volt, csak olyan hideg ne lett volna... Az egész régióban tiszta novemberi idő van... És mi még naivan azt hittük, hogy majd májusban fürödhetünk az óceánban meg itt az angers-i tóban. Hát, az idő nem nagyon szeret minket. :( Most is épp 12 fok van, és esik. De ha minden igaz, szerdára helyreáll a tavasz. Ajánlom is neki!!!

Nemrég nagy öröm ért, amit muszáj megosztanom: kiderült, hogy az ágy elmozdítható, és nem kell örökre búcsút vennem a kedvenc körömreszelőmtől, valamint Enci tinédzserkori képétől! :p (ez utóbbit persze mindenképp kihalásztam volna valahogy, nyugi... :D). A takarítónő döbbentett rá erre a tényre, akivel egyébként megbeszéltem egy randevút jövő hét péntekre. (Amelyik nap végleg elmegyünk, neki ellenőriznie kell a szobát). Ez már tényleg a vég... Egyébként kicsit bosszúsak vagyunk Szandival: egyszerre hagyjuk el Angers-t, szombaton. De mint az tök véletlen kiderült, hétvégén nem lehet kiköltözni, mert olyankor nem dolgoznak a takarítónők, és nélkülük nem megy a dolog. Így pénteken kell kicuccolnunk, és Zsókánál meg Dorkánál vészeljük majd át az éjszakát.

Partir, c'est mourir un peu. Azt hiszem, ez tényleg igaz. De utána egy új élet kezdődik... :)

Bisous !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése