Ügyintézés, rohangálás, barátkozás

Sziasztok!

Jó sok mesélni valóm van. :)

Tegnap reggel Christina-val és Haochieh-vel 10-kor volt randevúnk a földszinten: a városközpontba készültünk bankszámlát nyitni és sim kártyát venni. Christina viszont nem jött, és a tajvani lánnyal hiába vártuk fél órán át. Végül hagytunk egy üzenetet az ajtaján Haochieh számával. Elindultunk tehát ketten, de még a buszmegállóban találkoztunk egy csapat göröggel, akik szintén azért mentek a központba, amiért mi. Együtt folytattuk tehát utunkat. :) A buszról jól lehetett gyönyörködni a városban a nagy, TISZTA ablakokon át... nem ehhez vagyok szokva. :) Ki is néztem magamnak egy hangulatos templomot nem messze a folyótól. Apropó folyó: kiderült, hogy nem a Loire folyik keresztül a városon, hanem egy mellékága, a Maine. Nekem ez újdonság volt. A görögök tudták hogy hol kell leszállnunk, mert már jártak arra, szóval ők vezettek. Amikor odaértünk a bankhoz, kiderült, hogy hétfőnként nincs nyitva... (És amúgy délben meg egy órás ebédszünet van....és itt megemlíteném azt is, hogy a szórakozóhelyek pedig éjjel 2-kor bezárnak... Milyen hely ez??) Sopánkodtunk egy sort, aztán áttértünk a következő napirendi pontra, ami a sim kártya vásárlása volt. Elmentünk a Free nevezetű helyre, ahol kiderült, hogy francia bankszámla nélkül nem igényelhetünk kártyát. Csodás. Nagyon örültünk. Ezek után néhányan visszamentek a koleszba, és hárman maradtunk: egy görög lány (Katerina), Haochieh és én. Elmentünk ebédelni egy étterembe, és nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Tényleg jól éreztem magam velük. :) Haochieh-nek nagyon aranyos elszólásai vannak a tajvani akcentusa miatt. Például: festi a haját, és azt akarta megkérdezni, hogy az egyik helyen amit látott, vajon drága-e a hajfestés. Ehelyett ezt mondta: Is it expensive to die here? Közöltük vele, hogy igazából meghalni ingyen is lehet. De nem érdemes. Főleg nem itt és most. :D Kaja után bementünk egy ruhaüzletbe meleg harisnyát nézni nekem, de sajnos nem találtunk jó áron. Láttam soooook szép dolgot, de szerencsére Katerina megakadályozott abban, hogy szórjam a pénzt. Ki is neveztem aznapra a shopping guardian-emnek. :) Eztuán egy Tesco szerű szupermarket következett, ahol vettünk kaját, majd visszamentünk a koleszokba - mert hogy kettő van: én a Lakanalban lakom, ők meg a Belle Beille-ben. Mindkettőben vannak erasmusosok, de a Belle Beille-ben azért többen laknak. Mikor hazaértem, épp akkor jött meg Christina is: nagyon ki volt akadva szegény. Elmesélte, hogy szörnyű napja volt, semmi nem jött neki össze, és megmagyarázta miért nem tudott reggel velünk jönni. Szegénynek elég nehezen indulnak itt be a dolgok. De nem baj, mert a héten megyünk falat mászni, és az zsír lesz! :) Tegnap ezeken kívül más nem nagyon történt. 

Ma reggel fél 9-kor keltem. A takarítónő pont akkor hozta rendbe a konyhát, amikor kinn reggeliztem, és gondosan körbesöpört. Ugye ennek a babonának csak Magyarországon van ereje? :p Anyway, szerencsére nem vagyok babonás. :) Az egyetemre 10-re kellett átmennem 20. századi francia irodalom órára. Miután felvettem a cipőmet, gondoltam kipróbálom az előző nap nagy nehezen beszerzett csodálatos bőrápoló cipőkrémemet. Ám egyszer csak mire leszek figyelmes? (Amire a boltban nem): Kék színű. Kék. Kék cipőre. A csizmám pedig fekete. Ügyesen és megfontoltan választottam, ugye? :) 

Ami az irodalom órát illeti: érdekes volt, de rájöttem, hogy nem nekem való.... nem igazán passzol az otthoni 20. századi irodalom órához, így egy másikat kell majd választanom. Még jó, hogy van 3 hetem összeállítani az órarendemet. :)

  11:10-kor Katerinával találkoztam a buszmegállóban, mert tegnap vele és a tajvani lánnyal eldöntöttük, hogy ma tényleg elintézzük a központban amit kell. De most meg Haochieh nem volt a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen, így hát ketten indultunk el. És ismét nagyon jól szórakoztunk ügyintézés közben. Plusz ma még sikerrel is jártunk. :) Meglett a bankszámla és a kártya, és mindenhol mindenki nagyon kedves volt velünk. Érdeklődtek, hogy honnan jöttünk, mit tanulunk. És őszintén mosolyogtak miközben végezték a munkájukat: ilyet is ritkán látni Magyarországon... A hivatalos tennivalók közben Katerina mutatott egy nagyon jó kézműves csokiboltot, és vettünk egy karamellás csokitömböt: hát azt az ízt sose felejtem el... mennyei volt! 

Fél 2 körül végeztünk, 2-re már vissza is értünk. Úgy terveztük, hogy az egyetemi étteremben eszünk, ami fél 2-kor (!) bezárt. Hát mi erre valahogy nem számítottunk. Görögországban és Magyarországon is ilyenkor még bőven ebédidő van... Szóval más megoldást kellett találni. Katerinának volt még saját kajája, így ő hazament, én pedig bementem a legközelebbi szupermarketbe, hogy szerezzek valamit. Úgy gondoltam, főzök egyet gyorsan. Sikerült is, de csak fél 5-re lettem vele kész. Kérdezték a franciák, hogy Magyarországon ilyen későn szokás-e ebédelni... mondtam nekik hogy nem, csak most elbénáztam az időt... :) Fix, az egyik srác megjegyezte, hogy jófej vagyok, mert vegyülök velük és keresem a társaságukat. Azt mondta, hogy a legtöbb erasmusos klikkesedik és kerüli a franciákat. Úgy tűnik, sikerült megszerettetnem magam. :) Arra is megkért, hogy majd főzzek neki valami magyar specialitást. Ebéd után Jonas, egy lett srác megkínált finom lett teával. Utána ejtőztem egy kicsit a szobámban, beszéltem néhány szerettemmel, majd lementem a földszinti közösségi terembe, ahol Jonassal + egy osztrák és egy görög lánnyal biliárdoztunk. Hát ennyi. :) 

Napi észrevételek: itt minden épület, sőt, a járdák, kövek is mohásak és mondhatni poshadtak a sok esőtől... olyan, mintha a város évekig víz alatt feküdt volna... nem mondanám ezt csúnyának, mindenesetre érdekes hatása van. :) Az is kiderült, hogy a franciák és az osztrákok is először balról adnak puszit köszönéskor.

Összegzésként elmondhatom, hogy ma is jó napom volt. :) 

Jó éjt!!